* Szalatnya, 1902. július 31. – † Budapest, 1973. február 8. / orvos, belgyógyász, szakíró
1927-ben szerzett oklevelet a budapesti tudományegyetem orvosi karán. 1927–1929-ben gyakornok a pécsi tudományegyetem belklinikáján, ahol szakképesítést szerzett. 1929–1932-ben a budapesti Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Uzsoki utcai Kórházának alorvosa, 1932–1934-ben az OTI belgyógyászati rendelésének főorvosa. 1934-től 1945-ig az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap (OTBA) budapesti kerület főorvosa. 1934-től 1945-ig a Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesületének orvos-elnöke. 1945 után körzeti orvos volt. Elnöke volt az Egészségpolitikai Társaságnak. 1932– 1936-ban a Betegápolásügy c. szaklap főszerkesztője.
Főbb művei:
Magyar mezőgazdasági népbiztosítás, 1936;
Közegészségügyünk újjászervezésének irányelvei, 1936;
A cukorbaj Magyarországon, 1942;
A magyar népesedés kérdései, 1942.
