András Károly
* Felsőlászlófalva, 1917. aug.20. – † München, 2004. júl. 9. / újságíró, lapszerkesztő, politológus.
Kassán érettségizett, magyar–francia–szlavisztika szakos egyet. tanulmányait 1938 és 1941 között Prágában és Bp.-en, politológiai tanulmányait 1953 és 1955 között New Yorkban végezte. 1939– 1944-ben az Új Élet vezető szerkesztője volt. A szerkesztői munkát – Rády Elemérhez és Sinkó Ferenchez hasonlóan – egyetemistaként kezdte, s a lap kezdettől kitűnő színvonalát végig megtartotta. Egykori neves sarlósok (Dobossy László és a sokoldalúan: pol., irod. és színházi írásokkal szereplő Vass László) is munkatársai lettek, a régi prohászkások közül Vájlok Sándor és Sinkó Ferenc voltak a legaktívabbak. Az Új Életben tűnt fel Janics Kálmán neve is. 1945-ben A. emigrált, 1951-ig Ausztriában, 1951–1956-ban az USA-ban élt, 1957-ben Münchenben telepedett le. 1951-től a Szabad Európa rádióban dolgozott, 1957-től magyar osztályának helyettes vezetője, 1966- tól a központi kutatóosztály igazgatóhelyettese volt. Főleg a kelet–nyugati kapcsolatokkal, közép-európai és kisebbségi problémákkal foglalkozott.
– Publikációs tevékenysége az Új Életben bontakozott ki, az emigráció idején született írásai a római Katolikus Szemlében, a müncheni Új Látóhatárban, különböző szakfolyóiratokban és gyűjteményes kötetekben jelentek meg. 1990 óta a mo.-i Regióban s nálunk a Reményben is publikál. Emlékezetes folyóirati közleményei: A kassai kanonok (Pfeiffer Miklós pályaképe, Új Látóhatár 1979/5–6; újraközlés: Remény 1991/3–10); Beneš Moszkvában (Új Látóhatár 1985/3–4); A magyar kisebbségek egyházi élete (Regio 1991/3). Beneš-kutatással folyamatosan foglalkozik.
Művek: Magyar kisebbség, szlovák többség. = Harminc év 1956–1986, Bern 1986; A nemzeti identitás. = Nyugati magyar esszéírók antológiája (szerk. Borbándi Gyula), Bern 1986.
T. L
