* 1704. július 26. Bős – † 1764. december 22. Felbár / költő

Győrben, Nagyszombatban, Grazban tanult, csapongó magánélet után harmincéves korában katonai pályára lépett, melynek 1750-ben fordított hátat, s kamarai tanácsos, majd királyi kamarás lett Pozsonyban. Egészen fiatalon kezdett verselni, a magyar rokokó költészet kiemelkedő alkotója lett. Dalainak dallamát általában maga szerezte. Leghíresebb verse az A szép fényes katonának arany gyöngy élete című, melyhez Arany János írt dallamot, s Kodály a Háry Jánosba is átemelte. A II. világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalomba Tőzsér Árpád emelte be az Amadé-hagyományt az 1980-as évek elején írt tanulmányával. Verseiből 1997-ben Kulcsár Ferenc készített válogatást Szép rabom, madárkám címmel.
Családi kastélyuk ma is áll Bősön, a bacsfai ferences templom sírboltjában nyugszik.

Fő munkái:
– Victor in praelio S. Ivo. Nagyszombat, 1722.
– Buzgó szívnek énekes fohászkodási. Bécs, 1755.[1]
– Várkonyi báró Amade László versei. Pest, 1836. (Amade Taddé gróf adta ki Szalay László gondozásában, a költő életrajzával.)