* Nagyvárad, 1882. nov. 28. – † koncentrációs tábor, 1944. / költő, szerkesztő, publicista
Iskolái befejeztével öt évet töltött Németországban, majd a skandináv államokban. Hazatérve a Nagyváradi Napló szerkesztője, a modern magyar irodalom lelkes propagátora lett. Ő szerkesztette 1908-ban A Holnap c. antológia első kötetét, melynek előszavában síkraszállt a modern líra, különösen Ady elismertetéséért. 1919-ben a Vörös Újság belső munkatársa volt. A fehérterror elől Bécsbe, majd Csehszlovákiába emigrált, a Bécsi Magyar Újság po.-i szerkesztője lett. 1921-től a Nemzeti Kisebbségek, 1923-tól a Népújság főszerkesztője volt, 1938-ban nyugdíjba vonult. 1942 tavaszán cikket írtak róla a német nyelvű Grenzbotéban. Az írás megjelenése napján az SS-legények családostul elhurcolták. Egyes hírek szerint már a szlovák határ átlépte után kivégezték, mások szerint koncentrációs táborban halt meg.
– A Reggelbe viszszaemlékezésszerű cikksorozatot írt Adyval való találkozásairól, sok új, addig ismeretlen adattal gazdagítva az Ady-irodalmat. Több Strindberg-művet fordított magyarra. Garabonciás ének (1924) címmel Po.-ban kiadott egy verskötetet, melyben szabad formában, archaikus hangnemben, nosztalgiával emlékezik a régi évekre, a nagyváradi irodalmi harcokra.
Művek: Mozaik, elb., Nagyvárad 1904; Akik ma élnek, v., uo. 1905; A trondhejmi herceg kíséretében, r., Gyoma 1913; Jörnu története, r., uo. 1913; A csudálatos szemű katona, elb., Nagyvárad 1917; A mester, d., h. n. 1924.
Irodalom: Dutka Ákos: A Holnap városa, r., Bp. 1955; Bihari Mihály: Antal Sándornak, a „Holnap“ antológia szerkesztőjének pozsonyi élete és mártírhalála, ISZ 1969/6.
O. Á.
