A Gömöri Kézművesek Társulása 2002 – ben alakult polgári társulásként Várhosszúréten, melynek célja a hagyományos mesterségek újjáélesztése és oktatása. A Társulás kézműves alkotóinak száma több mint 100 (köztük fafaragók, harangöntők, kosár-fonók, csipkeverők, drótosok, bádogosok, hordókészítők, kovácsmesterek, bronzművesek, stb.), akik rendszeresen képezik magukat különböző szakmai konferenciákon, programokon. A Társulás az elmúlt években több magyarországi népművészeti egyesülettel vette fel a kapcsola-tot és működik együtt (Hegyaljai, Bükkaljai, Palóc, Fügedi Márta és Sajó menti). Ezen egyesület tagjainak többsége tagja a gömöri társulásnak is. 2008-ban, 2010 –ben és 2012-ben sor került a „Pásztorok áldomása“ című Pásztortalálkozóra, melynek megszervezésében és lebonyolításában nagy szerepet vállalt a szervezet. A Társulás megalakulása óta kerülnek megrendezésre a Várhosszúréti gyerek táborok, ahol naponta több mint 100 gyereknek tartanak foglalkozásokat. Minden évvel nő a tábor iránti érdeklődés. 2006-ban megrendezték az első Gömöri Kézműves Vásárt, mely azóta nagy hírnévre tett szert és az egész gömöri régió kézműveseinek rangos találkozóhelye lett, ahol már nemcsak hazai és környékbeli árusok kínálják portékájukat, de Magyarországról is nagy az érdeklődés az eladók körében. A Gömöri kézművesek társulása a gömöri régió magyar identitástudat őrzésében és ápolásában fontos szerepet játszik. A Társulás nemcsak egyesíti a hazai és külföldi kézműveseket, hanem olyan valódi hagyományörző értéket teremtett, amely ma példaértékű lett fiataloknak és időseknek egyaránt. A Társulás meghatározó személyisége Ulman István fafaragó népművész. Kiemelkedő művészi, alkotó munkásságáért, a magyar kézműves kultúra átörökítéséért, közös-ségszervező tevékenységéért a következő elismerésekben részesült: Magyar Művészetért Díj (2000), Bartók Béla-emlékdíj, Magyar Köztársaság Elnökének Érde-mérme (2011), Honvédelemért Kitüntető Cím (2015), Magyar Örökség-díj (2018) – ez utóbbit közösen a Gömöri Kézművesek Társulásával. 20 éve annak, hogy Ulman István várhosszúréti fafaragó összekovácsolt egy 3 tagú csapatot azzal a céllal, hogy vésővel, kalapáccsal emléket állítsanak a magyar múltnak a Felvidéken. Ez a csapat két évtized alatt létszámában és tevékenységében bővült. Az első két ember, aki mellé “szegődött”, az Baffy Lajos es Nagy Gyuri volt. Aztán Gyuri egy nemvárt baleset után már nem faraghatott, így Lajossal folytatta a munkát tovább. Tevékenységükkel egyedi művészi formavilágot teremtettek meg a történelmi Gömör keleti csücskében. Munkásságuk sokrétű: a faragott bútorokon, kapukon, templomi berendezéseken túl fontos helyet foglal el alkotásukban a felvidéki történelmi emlékhelyek megjelölése. Ezen belül nagy gondot fordítanak a magyar szabadságért vívott harcok emlékhelyeinek létre-hozásáért. Első köztéri munkáik közt kell megemlíteni a krasznahorkai honfoglalási emlékművet, melyet 3 hónapon keresztül, éjjel-nappal barátaikkal és a környék lakosságával védtek a mečiarizmus politikai gépezetével szemben. Sok emlékoszlopuk áll gömöri falvakban és kisvárosokban, melyek hirdetik Rákóczi, Kossuth forradalmának dicsőségét, valamint az I. és II. világháborúban elesett hős katonák és civil áldozatok emlékét. Néhány hely a sok közül: Várhosszúrét, Hárskút, Krasznahorkaváralja, Berzéte, Kőrös, Csucsom, Hosszúszó, Szalóc, Jablonca, Gömörhorka, Tornalja, Bátka, Rakottyás, Jólész, Ma-gyarországon Ibrány, Felsőnyárad, Ragály, Zubogy, Imola, stb. Hosszú, céltudatos törekvésük eredménye, hogy a nyelvhatár fölött is, szlovák faluban (Gömörpolomán) sikerült a II. világháborúban elesett magyar katonáknak emléket állítani. Ulman István eddigi munkássága igazolja hű ragaszkodását szülőföldjéhez, Gömörhöz és an-nak magyar múltjához, jelenéhez. Tevékenységével erősíti a helyi magyarság megmaradását és harcol annak múltjának feledésbe merülése ellen.