A 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúbizonysága szerint a temető a templom körül terült el, amit jól bizonyítanak a 20. századi templom környéki csontleletek (pl. a sekrestye nagyobbításánál, a közeli iskolakert alapjainak kiásásánál stb.). Később a temető régi sírjai elenyésztek a templom közvetlen közelében és a sírkert kiterjedt észak felé, a volt Fehér-birtok területére. A temető nagykeresztjét Gyöpös Albert községi bíró állította 1795-ben és Saffarovich Antal nyitrai kanonok szentelte meg 1796. május 10-én. A sérült keresztet 1834-ben Gyepes László emelte újra, majd 1881-ben Gyepes János tatarozta. Ma jó állapotban van, Halottak napjának előestéjén sokan gyújtanak előtte gyertyát.
A temető hátsó sarkában volt az ún. kórház, ahová a kolerás és más súlyosan fertőző betegeket ravatalozták, utóbb ott tárolták a sírásók kellékeit. A sírásást helyi férfiak végezték. Mindmáig fennmaradt számos régi sírjel, elsősorban kőből, kisebb részben fából Ezen utóbbiak elemeit kovácsoltvasból készült, szív alakú szög fogta össze. Találhatók még teljesen vasból öntött, módosabb családi síremlékek is. A temetőben nem nyugszik pap vagy más előkelőség, de szinte mind itt vannak eltemetve a falusi közélet kiválóságai. Ilyen pl. Gyepes Alfréd közkedvelt, korán elhunyt alpolgármester; Gyepes Erzsébet közösségszervező és kultúrabarát óvónő; ifj. és id. Karasz Mihály, akik Zoboralja utolsó ismert furulyásai közé tartoztak (a pásztor-hagyatékukból előkerült pásztorbotot, dudafejet, citerát a helyi Zoboralja Múzeuma őrzi); Balkóné Elgyütt Mária, az utolsó zsérei dudás lánya stb. A temetőt szaggatott fasorok határolják, melyeket a közeljövőben újabb fákkal szeretnének lecserélni. Az egyes fák egy-egy régi bodoki család emlékét őriznék majd.