Zoboralja népvislete az egyik legszebb a Felvidéken. Gazdag és harmonikus színvilággal rendelkezik, különösen az ünnepi viselet. Az évszázadok alatt sokat változott, mai formája leginkább a 20. század első felében alakult ki. Zoboralján belül az egyes viseletek hasonlóságot mutatnak, de minden községnek megvannak a saját típusjegyei. Pográny népvislete az alsóbodokival, nyitrageszteivel, csitárival és nyitragerencsérivel mutat rokonságot, de az elpolgáriasodás jegyében néhány jellemzője visszafogottabb. Zoboralján a legrégibb népviseleti ábrázolás is éppen a pogrányi ünnepi viseletet mutatja be 1837-ben (Drnovszky Ferenc tanulmánya a Regélő c. lapban). Ma a népviseletet élő formában már csak néhány idősebb asszony viseli (a sötét, időskori változatot), de nagyobb ünnepeken még néhányan magukra öltik a díszesebb ünnepi viseletet is (Jézus Szíve búcsú, falunap stb.), ezen utóbbinak különösen a folklórcsoport tagjai őrzik hagyományát. Már a gyermekviseletnek is volt néhány jellemző darabja, mint a kráglis (nyakfodros) kecellős szoknya vagy süsücske. A női viseletet az ing vagy hosszing (vászonajjú, gyócsajjú, fodros stb.), női mellény (ún. bekötő pruszlik vagy füles pruszlik), pendely (itt pendő), szoknya (más községekkel ellentétben itt az alsószoknya nem látszott ki a fősőszoknya alól, a szoknya hátsót részét ún. farral emelték ki), ujjas (kacabajka), vállkendő és a fejviselet (főkötő, kendő), ill. nyakba való gyöngyök jellemezték. Lábbeli a csizma vagy pantokli volt. A menyasszony viselete díszesebb volt, fejére pártát tettek (díszei voltak a rúzsás szallagok, gyűszűcskék, szitkák, rezsgők stb.). A férfiak viselete viszonylag egyszerű, általánosabb, köznépi volt (a munkához vászongatyát öltöttek, az ünnepi viselet elengedhetetlen tartozéka volt a lajbi és keménykalap). Lábukra csizmába való kapcát tekertek.