Zoboralja egyes községei egy közös kultúrréteg hordozói, de a tájegység mégsem tekinthető homogénnek. Közösnek tűnik a nyelvjárás, népdalok, népviselet és népszokások, de mégis minden egyes községnek megvannak a megkülönböztető jegyei. Ezek elégnek mutatkoztak arra, hogy az egyes falvak lakosai már külső jegyekből is könnyedén megkülönböztessék egymást. Pográny, kisebb mértékben Gímes voltak azok a községek, ahol az elpolgáriasodás, a városi kultúra leginkább gyökeret vert. Pogrányban ennek egyik fő oka a jobb ellátás volt (gazdag történelmi múlt és tudat, közjegyzői körzet, nemesek és kisnemesek jelenléte, erősebb egyházi központ művelt papokkal, Nyitra viszonylagos közelsége, mezővárosias főtér, régi iskola, egészségügyi központ stb.). Az elpolgáriasodás főbb megnyilvánulási formái voltak az enyhén visszafogottabb népviselet (színben, formában), a kuriálisabb jellegű népí építkezés, a népszokások gyakoribb elmaradása (a villőzés korai megszűnése stb.), a szociális kapcsolatok ellazulása, a műveltség (olvasottság) és nem utolsó sorban a nyelvjárás (a palóc a és á hangok köznyelvesítése, a –ra és –re ragokat helyettesítő archaikus zárt –re visszaszorulása, más községekben idegen szófordulatok stb.). Pográny polgáriasabb kultúrájára már Drnovszky Ferenc is felfigyelt, aki Pográny és vidéke c. 1837-ben megjelent munkájában megemlíti, hogy az itteni ember ismeri írói és költői nagyjainkat és fejből idéz a legjobbak munkáiból. Pográny lakosainak polgáriasabb jellege mindmáig tetten érhető.
