Kossányi József a mátyusföldi Komáromszentpéteren született 1908. március 8-án. Szülei, Kossányi Alajos (1876-1957) és Bohon Erzsébet (1886-1969) tanítók voltak, s őt is erre a pályára szánták. 7 gyermekük közül hatot felneveltek (Alajos korán meghalt, Szentpéteren van eltemetve), s közülük csak Géza (sz. 1906) nem választotta a tanári pályát, ő inkább vasgyári munkás lett. A többi gyerek: Erzsébet (sz. 1905), József, István (sz. 1909), Margit (sz. 1913) és Mária (sz.1915) mind megmaradtak a pedagógusi hivatásnál. Kossányi József a komáromi bencés gimnáziumban tett érettségi után Pozsonyban szerzett tanítói oklevelet, s a két világháború közötti időszakban Ógyalla-Bagotán és Komárom-szentpéteren tanította a kisebbségbe szorult kis magyarokat. Később tanár lett, a komáromi polgári iskolában tanított történelmet, földrajzot és magyar nyelvet. Tanítványai közül még ennyi idő után is sokan emlékeznek vissza szeretettel átadott tudására és az emberi helytállásra nevelő tanárra. 1935-ben megházasodott, házasságot kötött Ferenczy Sárával (sz. 1914). Öt gyermekük született: Éva (1936), Márta (1937), Miklós (1938), Katalin (1942) és József (1943).
A felvidéki magyarság küzdelmeinek hőskora a harmincas évek eleje volt. Ebben az időben folyt le a felvidéki magyarság kulturális, társadalmi és politikai érvényesüléséért való harc. Kossányi József egyik vezetője lett ennek a harcnak. Az iskolában a tanításon kívül színjátszó kört szervezett, a cserkészcsapatot vezette, sőt leventeparancsnok is volt a falujában. Részt vett az SZMKE (Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület) irányításában, megszervezte a felvidéki Gyöngyösbokrétát, a komáromi Jókai Egyesületnek irodalmi titkára és igazgatósági tagja volt. Közben egyre írta súlyos, nemzeti és szociális problémákra mutató verseit, amelyek a Magyar Írás, Új Élet, Magyar Minerva, Magyar Család, Prágai Magyar Hírlap, Komáromi Lapok s más felvidéki orgánumokban jelentek meg. Kossányi akkor Mécs László mellett az egyik legnagyobb hatású felvidéki költő volt. Mécs László fedezte fel benne a költőt, s példaként szolgált Kossányi József számára, a költeményeiben érződik a papköltő szellemi hatása. Ugyancsak sokat tanult Szombathy Viktor szerkesztőtől is, aki maga is foglalkozott szépirodalommal, s az írás művészetét szívesen tanította a lelkes fiatalnak. Kossányi kötetei, a Máglyák (versek, 1929, Komárom – Minek jöttem, Dal Édesanyámnak, Anyám lelke, Nem könnyű magyarnak lenni) és az Éjféli kiáltás (versek, 1933, Komárom – Szentpéter, Éjféli kiáltás) nemcsak a Felvidéken, hanem az anyaországban is feltűnést keltettek.
Miután a második világháború után Csehszlovákiában a magyar iskolákat bezárták, rövid ideig Magyarországon, Csepregen folytatta tanári tevékenységét. Innen politikai okokból emigrált. Kossányi előbb Ausztriában, Salzburgban magyar elemi iskolát szervezett, Innsbruckban a magyar gimnáziumban tanított. 1951-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Vele tartott jó barátja, a mocsi Nehéz Ferenc is, aki a prózairodalomban jeleskedett. Ugyancsak Amerikába emigrált Kossányi egyik kedves tanára, Hites Kristóf a komáromi bencés gimnáziumból, aki ott újságot adott ki a Felvidékről, és Kossányi gyakran megjelentette benne írásait. Amerikában találkozott újra nagyra tisztelt példaképével, Mécs Lászlóval is. Kossányi tartotta vele a kapcsolatot, és 1976-ban utolsó kötetének megjelentetésében sokat segített neki.
Kossányi először Chicagóban, később Clevelandben gyárakban dolgozott, de az emigrációban is folytatta értékes közéleti, költői és írói tevékenységét. Írásait a Californiai Magyarság, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Krónika, Magyar Élet, Magyar Nők, Magyar Újság, Szabad Magyarság, a Szivárvány és az általa alapított Új Idő című lapok közölték. Amerikában két verseskötete jelent meg: Szent György meg a sárkány (Cleveland 1960 – Tollfosztás, Czompónéni, Örök Magyarország), melynek már a címe is allegorikus képet mutat a korabeli Magyarországról. A költő számára Szent György a magyar néppel azonos, a vele szemben álló sárkány pedig az uralkodó kommunista hatalom. Kettejük párharca számos költeményben tetten érhető a kötetben. Másik kötete a Végtelen út (Cleveland 1970 – Szentpéter, Mátyusföldi lakodalom, Szülőföldem, Végtelen út, Magyar történelem). Ezen utolsó kötetének borítóján a költő képmása látható, melyet Feszty Masa, a nevezetes Feszty Árpád festő lánya rajzolt meg.
Kossányi József életének utolsó állomása Budapest volt. Hosszú emigrációs évtizedek után 1983-ban megadatott neki, hogy visszatérhessen hőn szeretett hazájába, az „Örök Magyarország“-ba. Néhány évet még együtt tölthetett gyermekeivel, akiktől a kegyetlen sors elszakította őt.
Katika, a legfiatalabb kislánya úgy emlékszik, édesapja a kivándorlása előtti időszakban mindig a Madárka, madárka című dalt énekelte neki. Talán már tudta, milyen messzire fog ő is repülni… A kislány hatéves korától sok évig nem láthatta édesapját, ő maga Budapesten a rokonoknál nevelkedett, s csak 1969-ben adatott meg számára, hogy találkozhasson szeretett édesapjával Jugoszláviában, egy kempingben. Katika jelenleg is Budapesten él, s gyakori vendége iskolánknak. A sors fintora, hogy Kossányi gyermekei közül ketten is Amerikában találták meg boldogulásukat. Éva ma is Kaliforniában él családjával, Miklós, aki rádiót és televíziót alapított a tengerentúlon, s ennek is szentelte életét, sajnos már nem él.
Kossányi József Budapesten hunyt el 1988. szeptember 15-én, s a rákoskeresztúri temetőben van a nyughelye. A helyi alapiskola 2003. október 25-én vette fel Kossányi József nevét, s azóta rendszeresen megemlékeznek községük híres szülöttjéről.

Megjelent verskötetei:
• Máglyák (Komárom, 1929);
• Éjféli kiáltás (Komárom, 1933);
• Szent György meg a sárkány (Cleveland, 1960);
• Végtelen út (Cleveland, 1970).