Borovszky Samu Magyarország Vármegyéi és városai c. kiadványában így írnak Hetényről: ”Komárom vármegye házi iparának legjelentékenyebb ága a hetényi Subrikálás. Hetény községében kb. 25 évvel ezelőtt új és szépen jövedelmező kézimunkaipar keletkezett, amely még most is fejlődőben van, s helyesen irányítva és terjesztve szép jövőt ígér!” Az 1870-es években a kézimunkázás virágzó házi ipar volt Hetényen, ezt bizonyítja a Milléniumi Kiállítás bíráló bizottsága által a Hetényieknek adományozott 7 cm átmérőjű bronz emlékplakett, melyet Beck Ödön Fülöp készített. Az azsúrt az teszi különlegessé, hogy nem kell a mintát rányomtatni az anyagra, hanem úgy kell kiszámolni. Kezdetben fehér gyolcsra varrtak fehér cérnával. Később divatba jött a rózsaszín, világos barna és a sárga panamákra való varrás is. Díszítő jellege abban áll, hogy az egyirányú szálak kihúzásával a keresztirányú szálakat hurkolással különböző módon „kötegelünk”. A szálak csoportosításából alakul ki a minta. Azsúrozásnál alapszabály, hogy az anyag visszáján dolgozunk, balról jobbra haladunk, az alapkelmébe alul mindig ugyanazon szál alá öltünk és csomót sose kötünk a fonalra: kezdésnél jobbról balra bevezetjük a szál végét az azsúr szélébe. A Komáromi Lapok, 1895-es évi számában Szelle Margit úrhölgy, hetényi postamesternőt méltatják, aki a hetényi szegény sorsú nők háziipari készítményeit összegyűjti és bemutatja az Ezredéves Kiállításon. Az ezredéves kiállítást tekintették az 1900-ban megrendezett Párizsi világkiállítás főpróbájának, ami nemcsak Szelle Margitnak, de Heténynek is szép sikert és hírnevet hozott. Szelle Margitot csipkeverés hímzésért elismerő oklevéllel jutalmazták. A korabeli sajtó is nagyon sokat foglalkozott a hetényi varrottassal. 1906. októberi számaiban egy karácsonyi vásár előkészületeiről írnak, később pedig, hogy a kiállításon nagy feltűnést keltett a kézimunka, melyet „…két ügyes, szemrevaló hetényi menyecske mutatott be és szép viseletük feltűnést keltett, olyannyira, hogy megrendelésekkel jöttek haza”
A cikk tovább írja, hogy Heténynek akkora piaca van, hogy a folyton fokozódó megrendeléseknek máris alig képes eleget tenni. Ekkor már a tanfolyamoknak köszönhetően a szomszéd falvakban is készülnek nemcsak az azsúros, de már a toledós munkák is. A gyolcsot, panamát fokozatosan felváltották a nemesebb anyagok, melyre a toledó készült.
A kézimunkák iránti nagy kereslet a 20. század 50-es éveiben a minőség romlását okozta. A földműves szövetkezetek megalakulása miatt is egyre kevesebb idő jutott egy-egy munka pontos kidolgozására, s ezt a kézimunkák használhatóságán, tartósságán lehetett észrevenni. Minőségi munkák azonban akkor is születtek.
Zajos Ernő és a még varró asszonyok 1982-ben felelevenítették a hetényi varrást. Az akkori fiataloknak bemutatták nemcsak a dobon varrás technikáját, hanem felelevenítették a régi hagyományokat is. 2012-ben a Szlovák Köztársaság Elnöki Hivatalától kapott támogatásnak köszönhetően varrókör indult Hetényen, melynek célja a fiatalok körében megismertetni az azsúrozást. A varrás oktatását Geleta Katalin vállalta, aki mára már elismert tudója ennek kézimunkázási technikának. Keszegh Ildikó nevelőnő vezetésével pedig varró szakkör működik a helyi alapiskolában.