A helyi termelési és táplálkozási szokások egyik dokumentálható és jellegzetes szelete a különféle gyümölcsfák fajai és fajtái. Gyümölcsfák Nyitra környékén már az 1113. évi II. zobori levélben is előfordulnak, öt körte és egy berkenye is felbukkant a birtokok körülhatárolása során. Pogrányból már 1287-ből ismerünk három konkrét körtefajtát: Bakbűzű (Bokbyzu/Bogbwzw), Telelő (teleleu/Telelew) és Gödölye (Gudula/Godola). Ebből a korból az egyik legrégibb ismert gyümölcsfák az egész Kárpát-medencében. 1626-ban a Szép körtvély (Czép körtuély) és egy közelebbről meg nem határozható Varjasfa (Warÿasfa) fordul elő. Még a mai idősebbek is ismerik az olyan régi körtefajtákat, mint a Hermánkörte, Búzáraírőkörte, Úrikörte, Vadkörte vagy Télikörte. A községben még megtalálható néhány régi körtefa a szőlőhegyen és falu kertjeiben is. Az almák közül ismert volt a Panyikalma, Csergőalma, Bőralma, Borízőalma, Télikörte vagy Vadalma. A szilvát aszalták, de pálinkát is főztek belőle, ismertebb fajtái voltak a Besztercei, Duráncai, Aprószemő, Lószemő és Fosósziva. Voltak csersznyefák is (pl. Fosóka), különféle barackfák, dió (pl. Papírhajó, Olaszgyivó) stb. A legtöbb hagyományos gyümölcsfa a szőlőhegyen maradt fenn, gyakran már gondoskodás nélkül, elhagyva, benőve bozóttal. Különleges csoportot alkotnak azok a gyümölcsök, amelyek fogyasztása drámaian visszaesett. Ilyen volt a berkenye, naspolya és szederfa (eperfa). Ezek utolsó példányai még megvannak, génbanki megőrzésük igazán fontos lenne. Figyelmet érdemelnek a régi zöldségfajták is (bab, fokhagyma, mák stb.).