Feszty Árpád a müncheni és bécsi Képzőművészeti Akadémián végzett tanulmányai után közel három és fél évtizedig Budapesten élt és alkotott rendkívül népszerű és ünnepelt festőművészként. Feszty Árpád pályája elején tájképeivel mutatkozott be a fővárosban a Képzőművészeti Társulat tárlatain, ahol a Barsszentkereszti püspöki park és a Pusztai találkozás télen című képei nagy sikert arattak. Az 1880-1881-ben készített, jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Golgota című munkájának különlegessége abban áll, hogy Krisztus megfeszítésének jelenete háttérbe szorul a hangulatos tájképi részletek mellett. Feszty Árpád 1883-1884-ben a Magyar Királyi Operaház büfétermébe festett kilenc, a zene születését allegorikus módon bemutató nagyméretű falképet, melyeket több más állami falképi megbízás követett. Ekkor született életképei is híressé váltak: a Bányaszerencsétlenség egy tragikus halált halt bányász siratását ábrázolja, a Kárvallottak pedig egy leégett falu lakóinak keserűségét tárja a nézők elé. A Magyarok bejövetele körkép hatalmas sikere után a millenniumi ünnepségekre két vármegye is nagyméretű festményt rendelt megyeháza számára Fesztytől: Bihar vármegye Árpád fia, Zsolt eljegyzését, Komárom vármegye pedig a magyar honfoglalás döntő harcát – A bánhidai csatát rendelte meg. A művész 1899 és 1901 között Firenzében dolgozott a Munkácsy Mihály hatását mutató Krisztus temetése című grandiózus méretű triptichonján, mely Krisztus megfeszíttetését, temetési menetét és siratását ábrázolja. A festő utolsó, 1912-es kiállításán 151 mű szerepelt: portrék, tájképek, vallásos képek.

http://fesztyalapiskola.sk/wp-content/uploads/2016/12/Go%CC%88rbe-Ma%CC%81rk-Feszty-A%CC%81rpa%CC%81d-kiskatalo%CC%81gus.pdf