Bart (Bárt) magyar nagyközségként, első ízben 1223-ban fordul elő, mikor a barti lakosok és az esztergomi káptalan közötti birtokper eldöntést nyert. Egy későbbi (a XIII. század végéről kelt) oklevélben is említtetik, mely szerint Szölödi Péter fia, Hant, Szelezsényt eladja az esztergomi káptalannak. Az eladott birtok ugyanis Bart, Libád és Gyiva szomszédságában feküdt. Barti Mózes fia Jakab magtalan halála után IV. László király e birtokot 1272-ben a Huntpázmán nembeli András bányai főispánnak és testvérének, Gergely esztergomi prépostnak adományozta.
A helyi plébániát 1350 táján alapították, pontos feljegyzések nem találhatók. A XV. században az esztergomi érsekség földesurasága alá tartozik. Az 1549-es összeírások szerint Bart gr. Báthory Andrásé. Oláh Miklós érsek 1560-ban készült urbáriumában (visitatio canonica) olvashatjuk, mely egyedüli a török hódoltság idejéből, hogy a Dunán túli vidékek lelkészeinek menekülniük kellett, így a környező településekkel egyetemben a barti plébánia is üresen maradt. A feljegyzés szerint csupán Szőgyénben és Nagyölveden maradt működő lelkészi szolgálat. Szintén itt olvashatjuk, hogy 1544-ben Mehmet bég egész Léváig portyázott, de onnan nagy veszteséggel tért vissza. Hasonló sorsra jutott Veli bég is, akit 1551-ben, mátyusföldi portyázásából hazafelé, Zoltay Lőrinc 93 lovasával Bart községnél megtámadott. A kifáradt törököket szétverték, huszonnyolcat közülük levágtak, tizenötöt elfogtak.
Bart községet 1593-ban a törököknek behódolt faluk között említik, ekkorra Bartnak csupán hét portája maradt. 1647-ben csupán két és fél porta után fizettek adót. Az 1696-os összeírások szerint, még nagyrészt pusztán állott a település, csak két telkes jobbágy lakott benne. Bartot a törökök teljesen kifosztották, a népet egyrészt megölték, mások elmenekültek a községből. Földesura ekkor az esztergomi érsek, aki akkor kezdi betelepíteni a falut. A községben létezett régi templom, melyet a Szent Kereszt Felmagasztalásának szenteltek. A kövekből épült templomot a törökök teljesen lerombolták. Ezt a régi templomot korábban a reformátusok használták. Az 1701-es visitatió, Bart falut, Nagyölved első leányegyházaként említi. A helyi plébános Rudnay György, az egyházfi Farkas Ferenc katolikus és az iskolamester Lenkei Péter katolikus. Lélekszám százhatvankét katolikus, százhatvanhat kálvinista és két lutheránus. Bart plébániáját 1718-ban állítják vissza. Mindezt Sóvári Kellió György esztergomi prépostnak egyházlátogatási jegyzőkönyve bizonyítja 1732-ből, mely szerint a következő plébániák állottak fenn: Bátorkeszi, Bart, Köbölkút, Kicsind, Kőhídgyarmat, Kéménd és Muzsla. Sóvári Kellió György 1732-es egyházlátogatási jegyzőkönyvének bejegyzése:
Bart, 1718-óta, plébániájának visszaállítási évétől „Anyaegyház” a hercegprímás birtoka. 1732-be Barton a gyónóképes római katolikus lelkek száma 187.
A vizitáció már említ egy provizóriumot, ahol miséket tartanak. Ezt szintén a Szent Kereszt Felmagasztalásának ajánlották. Ezt a provizóriumot egy hatalmas vihar teljesen összedöntötte. Így szükségessé vált egy új szilárd templom felépítése. A provizórium helyén, gróf Eszterházy Imre alapítványából (1725 – 1745 Esztergomi érsek), 1732-ben a régi alapokra, egy új barokk templomot építettek. Ezt szintén a Szent Kereszt Felmagasztalásának ajánlották. A plébános akkor tisztelendő Budai György, az egyházgondnok Csókás András, iskolamester Nyulas István. A templom akkor egy főoltárból állt és volt helye a mellékoltárnak. Két gyóntatószéke és egy keresztelő medencéje is volt a templomnak. A templom ünneplését, minden évben szeptember 14.-én tartották a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén. Az 1735-ös kanonoki látogatás után, Ő Exellenciája, saját költségére kibővítette a templomot haranglábbal és fatoronnyal. A fatorony 1755-ben teljesen elkorhadt, ezért új haranglábat építettek ahová felfüggesztették a három harangot. Plébánosa ekkor Devecsery József főtisztelendő volt. 1755-ben Bart lélekszáma 433 ezek közül 337 a gyónóképes. A településen, a szent Ferenc rendiek vezetésével Kordaviselő társulat alakult a hívek között, a plébános megtűrte, mert nem járt hatáskörének sérelmével.
Mivel a lakosság száma folyamatosan növekedett és mindenki római katolikus vallású volt, ezért 1793-ban a régi templomot teljesen lebontották és felépítettek egy új egyhajós klasszicista templomot, melyet ismét a Szent Kereszt felmagasztalásának ajánlottak. A templom enteriőrjén 1880-ban végeztek olyan átalakításokat, melyek a magyar építészet jellegzetességei voltak. A templomot a XX. század harmincas éveiben akkori stílusú mellékhajókkal bővítették. A templom bővítése után, Simor László plébános a templomnak adományozott egy szürke márványból készült oltárt és egy fehér márványból készült keresztelő medencét. Templomot a II. világháború idején több találat is érte, de akkor rongálódott meg teljesen, mikor a tornyot felrobbantották (az oroszoknak a toronyban tüzérségi figyelő állás volt berendezve). Így a templom fokozatosan romhalmazzá változott. A templomból csak a szentély és a hajók falai maradtak, valamint a két harang és a szürke márványból készült oltár. Az oltáron a mai napig láthatók a lövedékek nyomai. Mivel a település 1945-ben csaknem teljesen elpusztult, így az embereknek az új templom felépítésére még várniuk kellett. De mivel a helyi lakosság szükségét érezte az imádkozásnak és hiányoztak az Istentiszteletek, így a helyi iskolában rendeztek be maguknak imatermet. A megmaradt vagy kevésbé sérült berendezését a lerombolt templomnak áthelyezték és ezt használták provizóriumként. Sajnos az iskolát államosították, így az imatermet át kellett telepíteni a plébániára. A plébánia jobb oldalába helyezték át a provizóriumot. Ez az állapot nemsokára tarthatatlannak bizonyult, mivel a hívők száma egyre gyarapodott.
Tóth Alajos plébános, Csókás József gondnok kezdeményezésére és Pavol Cinkovsky elvtárs (akkori HNB elnök) közbenjárásával az illetékes helyeken sikerült elintézni az új templom építéséhez szükséges engedélyeket. A tervrajzok elkészülése után 1957. november 6-án kezdetét vette az építkezés. A Nyitráról érkezett kőművesek és ácsok, minden nap más családnál étkeztek. És minden nap húsz helyi lakos is teljesen ingyen és bérmentve dolgozott az építkezésen. 1959 őszére elkészült a tetőzet és befedték cseréppel. 1960 decemberében rakták le a padlózatot. A hátsó szentély és a hajó a régi templom maradványa. A magasabb oldalhajós rész a román-kori háromhajós bazilikák stílusa alapján készült. 1960 szeptemberében elkészült annak a harangnak a pótléka mely a háborúban teljesen elpusztult. Ideiglenesen ezt egy fából készült haranglábon helyezték el.
Az első szentmisét 1960. szeptember 17-én celebrálták a megmaradt szürke márvány főoltárnál (Simor László egykori plébános adománya, ma Jézus Szíve Jó Pásztor mellékoltár). 1960-ban felszámolták a pozsonyi szent Szórád templomot és onnét ajándékba kaptak két harangot, egy fehér márványból készült modern oltárt és egy harmóniumot. A fehér márványból készült főoltárt 1961 januárjában állították fel. 1963 augusztusában elkészült a toronyba vezető vaslépcső és a harangláb. Majd ezek után elhelyezték a harangokat a toronyban. Az építkezés 1963. szeptember 23-án fejeződött be. A külső brizolitos vakolási munkák 1965. október harmadikáig tartottak. A templom festését Szúnyogh Imre és Buchlovics Gyula kétyi festők végezték, 1967 szeptemberében. 1968-ban hozzáépítették az előcsarnokot az új templommal összhangban. A főoltáron lévő keresztet Csókás Péter Morvai Klárával és Csókás Sándor Morvai Franciskával adományozták. A Jézus Szent Szíve és a Mária Szeplőtelen Szíve szobrokat szintén Pozsonyból a Szent Szórád templomból szállították át. A Szentségi oldaloltárt két barna márványoszloppal Simor László plébános ajándékozta a templomnak a fehérmárvány keresztelő kúttal együtt. A másik oldaloltáron Krisztus király szobra van elhelyezve, melyet 1938.-ban ajándékozott a templomnak a csekei Garai Simon és felesége. A Pieta szobrot Brecska Ignác és Nyitrai Katalin adományozta templomnak. A szent Antal szobrot a hívők ajándékozták. A kis szent Teréz szobrot a Rózsafűzér társulat ajándékozta templom javára. A templomot továbbá szent József és szent Antal szobrok is díszítik. A szentély bejárata előtt a négy evangelista domborműve található „Menjetek és tanítsatok” felirattal, valamint a Szentlélek galamb képében. Az előcsarnokban 1972-ben Lourdesi barlangot építettek, Lourdesi Szűz Mária szoborral, alatta térdeplő szent Bernadettel. A Lordesi szobor barlang mellett hálaadó táblák találhatók, alatta pedig Madonna szobor. (Tóth Alajos szentszéki tanácsos …) Az előcsarnokban található, kőtalapzaton a missziós kereszt „MENTSD MEG A LELKED” és az évszámok 1928 ….. . A Keresztút tizennégy állomását Nagy Gyula, festő készítette. Budapest-Lipótváros képviseletében Dr. Bartal Sándor 2000. szeptember 17.-én Szent István képével díszített magyar zászlót adományozott a templomnak. A sekrestyében két körmeneti fakereszt és két körmeneti zászló található. Az egyiken Mária Szeplőtelen Szívének képével a másikon pedig Jézus Isten szívével. A főoltár mögött Szent Kereszt felemelkedését ábrázoló festményt látunk. A templom kertben található, tizennégy állomásból álló kálváriát 1931-ben állították Simor László plébános tevékenységének idején. Egészen 1918-ig a római katolikus hívek az esztergomi püspökség alá tartoztak. Majd a bécsi döntést követően ismét, egészen 1945-ig.