BARANTA HAGYOMÁNYOS MAGYAR HARCMÜVÉSZET
A baranta szó a hagyományos magyar harcművészetet jelenti. Kialakulása, formálódása egyetlen mesterhez
sem köthető, ehhez a magyar nemzet egésze és a kezdetektől harcos történeleme kellett. Forrása,
tudásanyaga, a magyarság régi harci mozgásanyagára, népi eszközeire, valamint fegyvereire épül. A
forrásanyagnak a gyűjtése, összefoglalása 1996-ban kezdődött el Magyarországon, a baranta mozgalom
által, Vukics Ferenc alezredes vezetésével. Az általa megalapított egyesületek kezdték el az egykori katonai
és népi eszközökről gyűjtött tudásanyag gyakorlati kipróbálását ,így ezeken a baranta foglalkozásokon,
edzéseken sikerült a már-már eltűnőben lévő, mindenképpen hozzánk, magyarokhoz kötődő értéket újra
élővé tenni. Jellemző, hogy a többi harcművészethez hasonlóan országhatáron kívül is elterjedt. Eljutott
Felvidék, Erdély, Délvidék, Kárpátalja területeire, ahol az ottani magyar közösségek számára egy összetartó,
megtartó erőt jelent. Másik jellemzője pedig az, hogy a barantázó egyén tudását felmérő fokozat
vizsgaanyag és vizsgarendszer lett kidolgozva, de nem csak a fegyverek, eszközök alkalmazására, hanem a
barantázó magyar népi műveltségben való jártasságára is. Ez a népdalaink, népmeséink, ünnepeink, közmondásaink, rovásírásunk, valamint történelmünk dicsőséges eseményeinek ismeretét jelenti . Ezek a baranta fokozat szintek a régi magyar, tízes rendet követve 10 fokozatból állnak, a fokozathoz tartozó növekvő követelmény szinten. Erre a fokozatvizsgára évenként egyszer kerül sor. A baranta tehát felépítéséből, gyakorlati és szellemi tartalmából adódóan a magyar kultúrából, hagyományokból merít, és ezeknek a megélésével biztosítja azt, hogy meg is maradjon ez a tudás a jövő nemzedék számára is.
Hibát talált?
Üzenőfal
