Számunkra különösen jelentős a Duvalius goemoeriensis, vagyis a gömöri vakfutrinka. A Derencsényi-karsztból, Ispánmező környékéről írta le 1922-ben Bokor Elemér, aki három évvel korábban, 1919-ben járt a karszton és akkor észlelte ezt a rendkívüli bogárfajt. Az azóta végzett kutatások kiderítették, hogy elterjedése kizárólag a Derencsényi-karaszt területére és közvetlen környezetére korlátozódik. A karszt számos barlangjában megtalálták, legmesszebb a 8 kilométerre északra fekvő Burda-barlangban. Fő előfordulási helye azonban a Podbanistye-barlang. Itt a gömöri vakfutrinkák a nedves barlangi agyagon és a kövek alatt keresik a táplálékukat. Egyszerű látogató észre sem veszi őket. Valdimír Papáčnak sikerült lencsevégre kapni. (Gaál Lajos közreadásában.)

Bokor Elemér egyébként elsőként állította össze a magyarhoni barlangok ízeltlábúinak jegyzékét. Számos új barlangi rovarfajt fedezett fel és írt le először; pl. felfedezett egy addig ismeretlen vakfutrinkát, amely kizárólag Magyarországon, a Bükk hegységben él, a magyarországi endemikus fajt barlangkutató társáról, azt Gebhardt Antalról nevezte el (Duvalius gebhardti; Bokor, 1926).