Köteles Judit (Dusza István Díj (a Duna Menti Tavasz Életműdíja)) - 2013
A gyermekszínjátszó mozgalomban kifejtett több évtizedes áldozatkész munkájáért.
Köteles Judit 1992 óta vezeti az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola Csillag-szóró gyermekszínjátszó csoportját. A Csillag-szóró a DMT rendszeres résztvevője, több alkalommal fő- és nívódíjasa, különdíjasa, a csoport vezetője rendezői és pedagógiai díjakat is kapott. A Csillag-szóró magyarországi seregszemléken és egyéb fellépéseken is sikerrel szerepelt.
N. Tóth Anikó laudációja:
Hol volt, hol nem volt… tán csak az álmomban volt? tán csak a szívemben volt? Mégiscsak leginkább a mesebeli valóságban volt, kedves gyerekek, kedves barátaim, hogy egy kicsi város lakótelepi lakásában élt, éldegélt egy tündér. Igaz, hogy még a legközvetlenebb környezete, a családja, a szomszédai, a postás és a boltos sem tudta, még csak nem is gyanította a tündérségét, olyan ügyesen titkolta. Pont úgy lótott-futott, munkába járt, háztartást vezetett és gyereket nevelt, mosolygott vagy éppen szomorkodott, mint a legtöbb néni vagy asszony a világban. Aztán egyszer csak történt valami. Mocorogni kezdett benne a tündérség, amin persze ő maga is igencsak meglepődött! Nem is lehetett tovább titokban tartani, mert csak úgy sugárzott mindenfelé! A munkahelyén, a kicsi város alapiskolájában körül is sereglette őt nyomban egy csapat gyerek, s addig bűvölte-bájolta őket, addig tündérkedett velük, no meg néhány ugyancsak titkos tündér kollégájával, mígnem a megvarázsolt gyerekek kiálltak a világot jelentő deszkákra, és szanaszét szórtak egy csomó verset és dalt, mint valami csillagokat. S mivel jótett helyébe csak jót várhattak, kaptak is rengeteg kacagást, eget is rengető tapsot!
Na, így született meg a Csillag-szóró gyermekszínjátszó csoport huszonegy évvel ezelőtt Ipolyságon! Azóta száznál is több gyerek lehetett részese az apróbb-nagyobb csodáknak, vagyis megélte a színpadi játék derűjét, megtanulta az egymásra figyelés, az együttrezdülés örömét, a fellépések izgalmát, a siker erejét, miközben bátrak, nyitottak, színházszerető, értékes emberek lettek.
A csillag-szórós gyerekek folyton változnak, okosodnak, kinőnek a csoportból, és hát szüntelenül váltják egymást a generációk: az ős-csillagszórósoknak lassan a gyerekeik jönnek a csapatba. Egy dolog azonban állandó, ez pedig nem más, mint a csoportot lelkesítő tündér személye. És most már elárulhatom, hogy ez a tündér nem más, mint Köteles Judit. Egy tündér természetesen nem ismer lehetetlent, Judit néni varázspálca nélkül is simán előteremt mindent, amire egy színpadi játékhoz szükség van: a mókához és a munkához jókedvet, a jelmezekhez, díszletekhez alapanyagokat, az utazásokhoz támogatókat. Nem utolsósorban pedig Judit néni kifogyhatatlan színpadi ötletek, rendezői megoldások tárháza! A csillagszórósok szeretik a mosolyát, a fáradhatatlanságát, lelkesedését, sőt a zsörtölődéseit is, hiszen tudják, hogy értük haragszik, hogy időben elkészüljön egy-egy előadás.
Én pedig szerencsés vagyok, hogy maga mellé vett húsz évvel ezelőtt, hogy beavatott a tündérkedésbe, hálás vagyok a megszámlálhatatlan élményért, kemény munkáért, a mindig magas mércéért; rengeteget tanulhattam tőle a két évtized alatt.
Azt kívánom, hogy Judit néni, mindannyiunk Jutkája még sokáig hagyja tárva szíve kapuit, hogy sok-sok gyerek bekuckózhasson benne, s legyen még sok-sok csillag-szórós bemutató, amit hasonló szeretettel, tűzzel, odaadással varázsol elő, mint eddig minden alkalommal.
Boldog vagyok, hogy ez a laudáció nemcsak az álmomban volt, nem is csak a szívemben volt, hanem a mesebeli valóságban éppen most és itt hangozhatott el.
Elhangzott Dunaszerdahelyen, 2013. június 7-én, a bábosok és gyermekszínjátszók országos fesztiválján, a Duna Menti Tavasz eredményhirdetésén.
