a Szlovákiai Magyar Népzenei Adattárban (ITT keresheti.)
A karácsony misztériuma népi megünneplésének igazi hangulatot a szokások, az ünnepi játékok és más népi hagyományok adtak. Ilyen, néhol még napjainkban is élő, sokszor újjáéledő játék volt a Csallóközben is a betlehemezés.
Egyes ünnepekkel kapcsolatban már a pogányok vallásában is találunk sok drámai ábrázolást, s ezt a hagyományt fogadta el az egyház is, amikor engedélyezte az ún. misztériumjátékokat. Ezeket a játékokat a középkorban már az egész keresztény Európában megtaláljuk. Ilyen dramatizált misztériumjáték a betlehemezés is.
Karácsony táján megjelentek a házaknál a betlehemesek – ezzel is jelezték az ünnep közeledtét – s eljátszották Jézus születésének a történetét. Ez a történet volt tulajdonképpen az a központi gondolat, amely ezeket a játékokat kialakította. A régi pogány istenek, varázslók, sámánok alakját és helyét most már a szentek foglalták el. Így került be a játékba a háromkirályok látogatása és más, a karácsonnyal összefüggő bibliai jelenet.
Kezdetben a templomban mutatták be ezeket a játékokat. Majd, az eredetileg latinul előadott vallásos történet, kikerülve a nép közé, átalakult szinte teljesen világias, csak a formájában néhol még vallási ízt mutató népi színdarabbá. Külsejében még megőrizte egyházi jellegét, de a tartalmában már erősen világias, nevettető jelenetekkel tarkított előadássá kerekedett. A szenteket népibb alakok váltották föl: kifordított bundát viselő pásztorok, fehér ingbe öltöztetett angyalok. A láncos bottal táncot járó pásztorok ősi pogány szokásnak hódoltak, ennek segítségével űzték el a gonosz szellemeket a ház környékéről és a házból, ahova bebocsátást nyertek. Ezt a pogány szokást szimbolizálta a kifordított suba is, amely a régi állatalakoskodó játék viselete és maradványa.
A betlehemezés még néhány évtizeddel ezelőtt is általánosan elterjedt, egyik legnépszerűbb ünnepi játéka volt népünknek. Advent beköszöntével már megkezdték a tanulást, hogy minél tökéletesebben, hűen tudják előadni a születés és a látogatás történetét. Az ünnep előtt jó tíz nappal kezdték el a betlehemezést, vagy ahogy a Csallóközben mondták, a betlehemjárást. Rendszerint négyen járták a házakat: az angyal, a pásztor, a bojtár (bujtár) és az „öreg”, azaz a legöregebb pásztor.
Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások, 1997
