A pozsonyiak Petőfi tiszteletét látva Fadrusz János szobrászművész saját költségen szerettet volna szobrot felállítani 1902-ben. Ám korai halála miatt erre már nem került sor. Így tanítványa, Radnai Béla készítette el Petőfi Sándor szobrát, amelyet 1911. szeptember 8-án ünnepélyes keretek közt lepleztek le Pozsony legszebb terén, a Nemzeti Színházzal szemben. A Petőfi szobor tehát nem a kormány buzgalmából valósult meg, hanem a lakosság összefogásából. Az utolsó koszorúzás itt 1920-ban volt, de aztán el kellett távolítani a szobrot, így darabjaira szedték, és egy marhaistállóban rejtették el dobozokban, szalma közé csomagolva. A költő 100. születésnapja kapcsán 1931. szeptember 29-én a szlovákiai Sarló mozgalom tagjai felnyitották a dobozokat, és a rejtekhelyén megkoszorúzták a költő szobrát.
Az 1951-ben újra felállított Petőfi szobor már nem került vissza eredeti helyére: kitelepítették a ligeti parkba, amely a szlovák költő Janko Kráľ nevét viseli. A Bécsi út mellett a park szélén húzódott meg szerényen, szinte eltakarva a tekintetek elől. Ide zarándokoltak el a pozsonyi és környékbeli magyarok március 15-én.
A Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság a szobrot az adakozók pénzéből felújíttatta, majd az óvárosi Medikus kertjében kapott méltó helyet, ahol 2003. március 15-én leplezték le.
A Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya 1968 óta emlékezik meg szervezetten március 15-én a magyar szabadságharc évfordulójáról.
Emlékhelyek a Felvidéken:
