* 1912. május 16., Várgede – † 2016. augusztus 22., Rimaszombat / pedagógus

Tamás Aladárné Szűcs Ilona 1912. május 16-án született Várgedén, s már gyermekkorában az volt az álma, hogy tanító lesz.
Az alapiskolát Várgedén végezte, középiskolai tanulmányait Rimaszombatban folytatta. 1931-ben érettségizett, az akkor egyetlen magyar tannyelvű Pozsonyi Orsolyarendi Apácák Magyar Tanítónőképző Intézetében. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani Runyában, majd később Nagybalogon. 1933-ban tette le a képesítő vizsgát, és kapta meg a tanítói oklevelet. Továbbra is a Nagybalogi Református Felekezeti Iskolában tanított.
1937-ben ment férjhez dr. Tamás Aladárhoz. Az 1938/39-es tanévtől nem tanított, mert elköltöztek Tornára, ahol a férje állatorvosként működött. 1943-ban született Judit lánya és 1945-ben Ilona Anna lánya, akit 2012-ben temetett el.
Közvetlenül a második világháború után átköltöztek az újonnan alakult járási székhelyre, Szepsibe, ahol a férje járási állatorvos lett. A felkínált magyarországi állást nem fogadta el, mert idős szüleiket nem akarták egyedül hagyni az akkor újjáalakult Csehszlovákiában. A család elvesztette az állampolgárságát, és mint hontalanok, a jogokon kívül még sok egyebet is. 1948-ban járási állatorvosi állást kapott Nagyrőcén (Revúca), ahol haláláig (1955) élt és dolgozott.
Tamás Ilonka néni férje halála után a gyerekekkel Uzapanyitra költözött, ahol a férje után családi házat és földeket örökölt. Mivel az örökölt föld területe több volt, mint 4 hektár, kulák lett, annak minden negatív következményével (pl. nem taníthatott, mindennemű bevétel nélkül maradtak). 1955-től felnőtt korukig egyedül nevelte két lányát. Volt tanítványai, akik ekkor már szülők voltak, fáradhatatlanul járták a hivatalokat, hogy azok engedélyezzék visszatérését a pedagógusi pályára, és ismét taníthasson, akkor már az ő gyerekeiket. Kiharcolták, hogy 1958-tól ismét taníthatott ott, ahol pedagógusi pályáját kezdte – Nagybalogon, a magyar tannyelvű alapiskolában.
1974-ig tanított. Ekkor pedagógusi életműdíjként megkapta a J. A. Komensky díjat és a kiváló pedagógus kitüntetést. A kitüntetést – akkor egyetlen magyarként – a prágai várban vehette át Lubomír Štrougaltól, aki akkor a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke volt.
Aktív élete során sok sikert ért el a Csemadokban folytatott munkája révén. Rendezvényeket szervezett, és több irodalmi színpadi műsort rendezett és állított össze. Nagybalogon és Bátkában több sikeres amatőr színházi produkciónak volt a dramaturgja és rendezője. Egészen 1973-ig a bátkai iskola úttörővezetője volt, ahol több önképzőkört vezetett, például a tánckört, kézimunkakört, polgári védelmi kiképzést, vöröskeresztes kiképzést, bábszakkört, színjátszó kört. Az emberek a „Balog-völgy tanító nénijeként“ tisztelték.
Szerette a gyerekeket. Mindig szívesen mesélt a fantasztikus iskolai kirándulásokról. Nyugdíjbavonulását követően kultúrfelelősként aktívan részt vett a Rimaszombati Nyugdíjas Klub munkájában. 2006-ban az életműdíjként megkapta a Szlovák Köztársaság Arany Plakettjét. Ugyanekkor, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának dicsérő oklevelét.
2011-ben felvette a magyar állampolgárságot. Ezt követően Kárpát-medence szerte ismertté vált. Ugyanis a szlovák állam elvette a szlovák állampolgárságát, s ennek következtében szülőföldjén a saját tulajdonú lakásában cím nélküli idegenként élt.
Élete munkájáért és helytállásáért 2012-től több rangos kitüntetést kapott: a Simonyi Alapítvány Petőfi díját, az Emberi Méltóságért kitüntetést, a Magyar Becsület Rendet, a Pro Probitate – A Helytállásért díjat, Esztergomban a Szent István díjat (2014).
Dr. Tamás Aladárné, Ilonka néni 2016. augusztus 22-én, 104 éves korában, otthonában csendesen örökre elaludt.

Szakmai tevékenysége:

1974 – pedagógusi életműdíjként megkapta a J. A. Komensky díjat és a kiváló pedagógus kitüntetést
2006 – életműdíjként megkapta a Szlovák Köztársaság Arany Plakettjét
2006 – a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának dicsérő oklevele
2012 – a Simonyi Alapítvány Petőfi díja, az Emberi Méltóságért kitüntetés, a Magyar Becsület Rend, a Pro Probitate – A Helytállásért díj
2014 – Esztergomban a Szent István díj