Most viszik, most viszik Danikáné lányát

Leánykérő játékok – Várkörjárás

Fiúk, lányok együtt is játsszák. Egymás kezét fogva kört alkotnak. A lányok közül ketten középre mennek; egyik az „anya“, a másik a „lánya“.
Az anya és lánya állva maradnak, a többiek pedig körbe járva énekelnek:

Most viszik, most viszik Danikáné lányát,
Bíborba, bársonyba, aranykoszorúba.

Erre egy fiú – akit a játék elején kijelöltek – kilép a körből, és köszönti az anyát:
– Kakas-bakas, jó napot!

Az anya vidáman fogadja a köszönést:
– Réce-ruca (v. Adjonisten), fogadom! – Majd megkérdezi: – Mit kerüli, mit kerüli az én házam táját?
A „vőlegény“ versben felel a kérdésre:

– Azt kerülöm, azt kerülöm
A te házad táját,
Meg akarom kérni
Danikáné lányát.

Az anya védőleg széttárja kezét a lánya előtt, s énekelve válaszol.
A többiek állva hallgatják.

Nem adom a lányomat
Aranyhintó nélkül,
Abba pedig hat ló legyen,
Mind a hatnak aranyfarka legyen.

A vőlegény megfogja a leány kezét, a többiek párosával felsorakoznak mögöttük, s elindulnak. Mindnyájan éneklik a kezdő dalt:
„Most viszik, most viszik“ stb.

Tallós, 1969 / Benedek Zsuzsa (13)

VÁLTOZATOK:

Dallamváltozatok:

Vezekény, 1968 / Molnár Edit (13)

Tallós, 1972 / Gágyor Józsefné (25)

Danikáné a körben áll. A „kérő“ körüljárja a kört, és megáll a kiszemelt „menyasszony“ mögött. Köszön:
– Kakas-bakas, jó napot!
– Réce-ruca fogadja! – ugrik oda Danikáné. – Mit kerüli, mit fordulja az én házam táját? – kérdezi. – Mert igen megszerettem az ön legkisebbik lányát, Juliskát (v. mást).
A megnevezett játékos erre a kérőhöz csatlakozik. Elindul vele a kör körül.
A körben állók dalolnak: Most viszik, most viszik…
A játékot addig ismétlik, míg az utolsó körben állót is el nem viszik.

Zsigárd, 1972 / Bácsai Lívia (12), Erdélyi Etelka (13), Kaprinay Beáta (12), Szalay Anna (13)

Az „anya“ és a „kérő“ közti párbeszéd változata:

– Mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?
– Lányodat kérem.
– Nincs énnékem eladó lányom.
– De bizony van, bölcs barátom,
Almát árult, vettem is belőle.
– Melyiktől?
– Szebbiktől, jobbiktól,
Karcsú magasabbiktól.
– Nem lehet, nem lehet,
Mert az én lányom
Csíkos csizma nélkül,
Levélpapucs nélkül
Még a legény nyomába se léphet.

Alsóhatár, 1972 / Mézes Lajosné (kb. 62)