A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Egy, kettő, három, négy, öt,
Nagymama harisnyát köt.
Se ne legyen kicsi,
Se ne legyen nagy,
Akire jön a százkettő,
Az lesz az!
Kettő, tizenkettő… százkettő!

Nemeskosút, 1970 / Pszota Emília (15)

VÁLTOZATOK:

Egy, kettő, három, négy, öt,
Mama harisnyát köt.
Se ne legyen kicsi,
Se ne nagy,
Ő a bújócskából
Kimarad!

Felsőszeli, 1971 / Tánczos László (13)

Egy, kettő, három, négy, öt,
Nagymama harisnyát köt.
Se nem kicsi, se nem nagy,
Ez a kislány (v. fiú) kimarad!

Farkasd, 1971 / Ladics Erzsébet (13), Máthé Mária (12)

Egy, kettő, három, négy, öt,
Nagymami harisnyát köt.
Sej, kicsi, sej, nagy,
Te kislány, kint vagy!

Sókszelőce, 1972 / Fülöp Lívia (13)

Egy, kettő, három, négy, öt,
Mama harisnyát köt.
Akire jön a százkettő,
Az lesz a kergető.
Kettő, tizenkettő … százkettő!

Diószeg, 1970 / Somogyi Mária (15)