Tréfás rászedés
FÜGÉT MUTATÓK

A gyűjtemény anyagának feldolgozása során figyeltem fel kislányaim három kedves játékára. (Gágyor József)

Az első:
Kislányom megkért, hogy kezemet zárjam ökölbe. Miután eleget tettem a kérelmének, a mutatóujjamra szorított hüvelykujjamat oldalra húzta, és ezt mondta:
– Kinyitom az ajtót…
Ugyanezt tette a mutatóujjammal is:
– Kinyitom az ablakot…
Ezután a hüvelykujjamat ráhajlította a középső ujjamra:
– Becsukom az ajtót…
S végül a mutatóujjamat ráhajlította a hüvelykujjamra:
– Becsukom az ablakot.
Kislányom ekkor kacagva tartotta elém a kezemet, és én meglepődve vettem észre, hogy fityiszt mutatok magamnak.

Tallós, 1974 / Gágyor Ágnes (6)

A második:
Kislányom – a gyűrűs – és kisujját behajlítva – felém nyújtotta a kezét, s a maradék három ujját mutatva megkérdezte:
– Melyik a középső?
Ha válaszként a középső vagy a mutatóujjára mutattam, akkor a hüvelykujjával fügét mutatva jelezte, hogy tévedtem: a hüvelykujj a középső; ha a kérdés megismétlésekor a hüvelykujjára mutattam, örömmel bizonyította be, hogy ismét tévedtem: a mutatóujj (v. a középső ujj) a középső.

Tallós, 1974 / Gágyor Andrea (8)

A harmadik:
Kislányom összekulcsolta a kezét oly módon, hogy jobb kezének középső ujját a markába hajlította, jobb kezének mutatóujját bal kezének középső és mutatóujja közé tette, s így az elrejtett ujj helyét eltüntette. Ekképpen összekulcsolt kezét felém nyújtotta, és ezt mondta:
– Kopogjál be, ki lakik itt? (Vagy: Kopogjál be, és mondd azt, hogy „ki van otthon“? Vagy: „Otthon van valaki?“)
Kérésének eleget téve megkopogtattam a „házat“. Erre ő kinyitotta a markát, és az eddig rejtve tartott ujját ide-oda mozgatva ezt mondta:
– Csingilingi!

Tallós, 1976 / Gágyor Judit (6)