Olyan helyen jártam,
ahol a művészet, a jóság, az önzetlenség, a szelídség és az alázat volt az úr. Forradalomról is szóltak a festmények, szomorúság is volt a szegénység miatt, mégis béke volt, kiengesztelődés és jó szándék. A képekkel körbevett terembe beköltözött az alkotó lelke. Zenével és szavak erejével megpróbáltuk az odaérkező lelkek húrjait hangolni arra a szándékra, amely Varga Feri bácsit elindította az adományozás útján és eljuttatta őt egészen a beteljesedésig. Minden nyíltszívűnek jutott egy szelet. Amikor beszélt határozott meggyőződésről, mégis szerénységről tett tanúságot. Kristálytiszta irányt mutatott életpéldájával, nem számítva sem elismerésre, sem csodálatra, sem köszönetre, csupán osztani akarta mindazt a jót, amije csak van. Festményein át lelkét, szavain át meggyőződését és tettein át erejét. Önzetlenség és építő szándék volt minden megnyilvánulásában. Aki jelen volt szívhatta magába az érzést, hogy jó itt lenni. Itt jó dolgok történnek. Amikor a hivatalos rész véget ért, a nyolcvanon túli talpig ember sürgős léptekkel indult hátizsákja felé, sietve apró csomagocskát vett elő. Az utána siető, háta mögött lelkesen felsorakozó kislányok épp arra vártak, hogy megköszönhessék neki támogatását, de ő megelőzte őket. Szelíd mosollyal átnyújtotta nekik a három kis csokoládét rejtő csomagot. Meghatódottság és szíves mosoly lett úrrá minden tanún. Aztán visszaidézte József Attila Mama versét, amit a legidősebb lány mondott el… de bevallotta, hogy neki nem ment olyan jól, és a kislány arcát simítva szelíden ezt mondta: Mert te szívből mondtad.
Jól látó szívével belenézte szívünkbe az irányt. Jeleket is hagyott adományaiban, festményeiben, már csak követnünk kell. Hálás vagyok érte.

Danczi Mónika

Történt mindez 2016. november 8-án, a dunaszerdahelyi Csemadok Házban, Varga Ferenc ÉLETMŰ kiállításán, ahol a kürti Fóti lányok (Rebeka, Dóra és Klaudia az ikrek) és a kürti Rafael család vehették át az adományokat.