1. Mëgátkozott engëm az édësanyém,
Hogy në lëgyën së jországom, së hazám,
Csipkebokor lëgyën az én szállásom,
Ott së sokáig lëgyën maradásom.

2. Hidegkúton nincsen legény csak három,
Az is mind mëgbetegëdëtt a nyáron,
Kettejit a bécsi doktor gyógyítjya,
Harmadikot feketë gyász borítja.

3. Még én akkor tíz esztendős së voltam,
Mikor már én lovat lopnyi tanúltam,
Én loptam el a vármëgye hat lovát,
Engëm keres az egész Magyarország.

4. – Édësfijam, mit fogsz majd të vallani,
Kilenc csendőr fog tégëdet vallatni.
– Édesanyám, maj’ csak mondok valamit,
Në féjj, anyám, nem vállalok el sëmmit.
Hisz a rózsám mëgesküszik mellettem, – a 3. sor dallamára
Hogy az éjjel két karja közt pihentem. – a 4. sor dallamára