* 1901. november 24. Harkács – + 1977. január 29. Budapesten / festő, fényképész
Édesapja Vajszada Zsigmond, akit korán elveszített. Édesanyja, Zsanda Mária 1905-től egyedül nevelte őt és az öccsét. Pelsőcön, majd Rozsnyón éltek, alap- és középiskolai tanulmányait is itt végezte el, 1920-ban érettségizett le.
Két évig gyógyszerészsegédként Pelsőcön dolgozott. 1923-ban Budapestre ment, ahol 1924 és 1929 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, Vaszary János (1867-1939) ismert festőművész növendékeként. Alkotásaival 1924-től rendszerességgel részt vett a Nemzeti Szalon, az Új Művészetek Egyesülete és a Képzőművészek Új Társasága kiállításain.
A főiskola sikeres befejezése után Vayszada visszatért Csehszlovákiába, Pelsőcre, ahol édesanyját segítette, s közben több kiállításon szerepel.
Kassán a Kelet-szlovákiai Múzeumban 1930. szeptember 14-21. között voltak láthatóak a képei, néhány héttel később novemberben Losoncon a Szűz kávéházban mutatta be akvarelljeit. A Losonci Hírlap többek között így számolt be az eseményről: „A nagyszerűen összeállított képek valódi élményt jelentenek! A legutóbb Kassán rendezett kiállítása fényesen igazolta a művész jó hírét. Képei közül Kassa városa is vásárolt, hogy ezt a Galériában olyan nevek, mint Kotász, Manó Katz, Orbán stb. mellé helyezhesse. A kritika mindig a legjobbat hozta róla, melynek következtében több portrait-ra megrendelést is kapott.”
A Losonci Nógrádi Galéria és Múzeum adata szerint 1930-tól 10 éven keresztül Losoncon élt.
A II. világháborúban szovjet fogságba esett, Ploestibe, majd Constanzába került, ahol festői tehetségét kihasználva a szovjet hadsereg részére festett képeket. Jutalmul 1945 szeptemberében hazaengedték.
Pelsőcre tért vissza, ahol tapasztalnia kellett, hogy a bérelt lakásába más lakó költözött, ingóságai pedig elvesztek. Az önéletrajza szerint 1945-ben, az akkor már ott lakó nyugdíjas édesanyjához, a Losonchoz közeli Poltárra költözött. 1945-től 1960-ig Füleken a zománcgyárban formatervezőként, 1961-ben Losoncon a Zdroj Nemzeti Élelmiszervállalatnál kirakatrendezőként dolgozott. Ez az az időszak, amikor a nevét ismertté tevő fényképeit készítette.
A Nógrádi Galéria és Múzeum adata szerint 1947-ben a baráti körébe tartozó losonci képzőművészekkel (Szabó Gyula és Reiner Sándor István) Losoncon állította ki festményeit. Az 1950-es években kísérletet tett arra, hogy belépjen a Csehszlovák Képzőművészeti Szövetségbe, amely azonban egy reményteljes indulás után sikertelen maradt. Önéletrajzában így ír erről: „Ezekben az időkben ott a művészeti élet olyan erjedésben volt, hogy több neves szlovák festőt is kizártak soraikból, s ezen vajúdó időkben, mint egészen új ember, nem tudtam bekerülni a szövetségbe … Pozsonytól messze estem s a továbbiakban elhanyagoltam a tagság iránti kérelem beindítását “.
Poltáron az édesanyjával élt, és főleg mint magánfestő tartotta el magát, amivel – mint írja – „a vidéki élethez szükséges anyagiakat így is meg tudtam szerezni.”
Édesanyja, Mária 1965. május 14-én hunyt el, Poltáron temették el. Vayszada Károly 1967. január 20-án Budapestre települt át, ahol szintén a festészetből élt: sorozatban csendéleteket festett egy nyugatra exportáló cégnek.
1977. január 29-én Budapesten hunyt el. Ismeretlen, feltehetőleg azóta felszámolt sírhelyében valamelyik budapesti temetőben nyugszik.
Települések: Poltár
