* ? Szakácsi (Borsod vármegye) – † ? / református lelkész Rétén

Édesapja Somogyi János, szakácsi református lelkész, édesanyja Szűcs Jolán harmadik gyermekként. Atyai nagyszülei balatonfő-kajári földművesek, édesanyja szülei pedig vilonyai lakosok voltak. Anyai nagyapja, Szűcs Béla vilonyai lelkész volt, felesége Mészáros Etelka pedig Mészáros János református lelkész leánya. (Mészáros János felesége Ewa András nagyszecsei református lelkész leánya, Ewa Judith volt.) Anyai nagyapja, Szűcs Béla szintén lelkész famíliából származott.
Gyermekkorát Szakácsiban, a Heves megyei Újlőrincfalván, a háború utáni zavaros időkben, mikor édesapja tábori lelkész volt, Pápán és a Veszprém megyei Homokbödögén töltötte. 1925-ben az V. elemi után Pápára került gimnáziumba, hol édesapja is tanult. Itt végezte gimnáziumi és teológiai tanulmányait. Érettségit 1933-ban jó, első lelkészképesítő vizsgát 1937-ben tett jeles eredménnyel. 1937-38-ban Pápán főiskolai szenior volt, 1938-39. tanévre a halle-wittembergi egyetemre ment Gustav Adolf stipendiummal. 1938 szeptemberében szerezte meg jeles lelkészi oklevelét. 1939. október 6-tól 1940. november 30-ig Kiskunlacházán, 1940. december 1-től 1941. szeptember 30-ig Kaposváron volt segédlelkész. Ekkor került Rétére rendes lelkésznek (1941. szeptember 22.). Állását 1941. október 1-én foglalta el véglegesen. 1941. szeptember 29-én vette feleségül Kovács József kaposszent-benedeki lelkipásztor és Bundy Zs. Jolán leányát, Klárát. Sándor nevű fiuk 1943. június 24-én született. A lelkészi pályára V. gimnáziumi kora óta készült.
A Dunántúli Református Egyházkerület két nagy egyházmegyéjének a Csehszlovák Köztársasághoz való visszacsatolása után több fiatal lelkipásztort az állomáshelyükről kiutasítottak, legtöbbször élő szóval tudomásukra hozott végzéssel, és a legtöbbnek csak 50 kilogrammos csomagot lehetett magával vinnie. A kiutasított lelkipásztorok között volt Somogyi Sándor is.
1941-ben összeállította a rétei református gyülekezet lelkipásztorainak névsora és rövid életrajzát.
A falu 53 családjának kitelepítésekor – 1947 áprilisában és májusában – már Kovács Lehel lelkész búcsúztatta a távozókat a szenci bevagonírozás után.

Konfirmandusaival, 1941-ben