Erőss Attila 1947. március 26-án született, Kassán. Hároméves volt, amikor a család Abaújszinára költözött és édesanyja – Erőss Pálné – bekapcsolódott a Csemadok alapszervezetének a munkájába. Édesanyja 1970-ig vezette az Abaújszinai Rozmaring Népi Táncegyüttest, de nem elégedett meg csak a táncosok sikerével, a néptánc mellett színdarabokat, esztrádműsorokat rendezett, kabaréjeleneteket írt. Miután édesanyja egészségi állapotára hivatkozva lemondott a Rozmaring Népi Táncegyüttes vezetéséről és a Csemadok vezetőségében betöltött funkciójáról, gyermekei készek voltak átvenni a stafétabotot. Attila a vezetőségben vállalt munkát, öccse, Zoltán, pedig a tánccsoport vezetését vette át. Attila továbbra is számos színdarabban szerepelt, besegített a rendezésbe, irodalmi esteken szavalt, író-olvasó találkozókat szervezett, esztrádműsorokban lépett színpadra. Az elnöki teendőket 1989-ben vette át, ekkor beválasztották a Csemadok Területi Választmányának Elnökségébe, ahol három választási ciklusban tevékenykedett. A nagy társadalmi változások, amelyek az anyagi támogatások megszűnésével is jártak, nem vezettek sem letargiához, sem a munka feladásához. Zavartalanul működött tovább minden: zöldellt a Rozmaring Népi Táncegyüttes, újjáéledt a Rozmaringsarj gyermekcsoport, amely elnöksége alatt önálló csoporttá nőtte ki magát, és még néhány évvel ezelőtt Törökországban is nagy sikert aratott a nemzetközi gyermekfesztiválon. Konok kitartásának köszönhető, hogy megalakult a hagyományőrzők éneklő csoportja, amely bejelentkezett a Bíborpiros szép rózsa népdalversenyre is. Mindent megnyertek, amit csak lehetett, és nagy meglepetésükre egészen a Kárpát-medencei Vass Lajos Népdalverseny budapesti döntőjéig jutottak. Erőss Attila elnöksége idején a Csemadok abaújszinai alapszervezete felvette a kapcsolatot a kupuszinai (akkor még Jugoszláviához, jelenleg Szerbiához tartozó) művelődési szervezettel, szoros barátságot kötöttek a Kalotaszegi Néptánccsoporttal, gyakran jártak gyűjteni Mérába, Erdélybe, ennek eredményeként több szép táncot és számtalan népdalt tanultak meg. A magyarországi adácsi ZÉTA Néptáncegyüttessel is tartósnak bizonyult a barátság, amely már majd két évtizede tart. Szívesen jártak fellépni Tállyára és Tokajba is. Irányítása alatt a szervezet rendszeresen megemlékezik a Rozmaring Népi Táncegyüttes és a Csemadok jubileumairól, tevékenykedik az esztrád csoport, amelynek rendszeres szereplője és szívesen rendeznek irodalmi műsorokat is. A szervezet sikerei egyértelműen kapcsolhatók Erőss Attilához, aki olyan időszakban vezette az alapszervezetet, amikor szükség volt a konok kiállásra, fennmaradásunkért és megmaradásunkért meg kellett vívnia a harcot egy olyan faluban, ahol a lakosságnak csupán 12 százaléka magyar ajkú, s ahol magyar alapiskola már évek óta nem működik.
