Bújj, bújj zöld ág,
Zöld levelecske,
Nyitva van az arankapu,
Csak bújjatok rajta.
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
Hagy kerüljem váradat, váradat.
Szita, szita péntëk,
Szerelem csütörtök,
Dob szërda.

Akkor lëzárta, oszt akkor az ëgy ott maradt. Akkor mondták néki, hogy nézz az égrë, nem nézëtt, köpj a földrë, nëm köpött, mutasd a fogad, nëm mutatta, ezután azt mondták, tisztësségës angyal. Az egyik oldalra állították. Akkor mëgint az eleitől kezdték az énekët. Mëgint elmondták végig, mikor odaértëk, hogy dob szërda, akinél lëcsukták a kaput, ismét végigkérdëzték, még az is volt, ugorj ëgy nagyot. Ha azt mëgcsinálta, tisztësségës ördög lëtt, azt a másik oldalra állították. Az angyalok a mënyországba jutottak, az ördögök a pokolba. Supp, mëgfogtak, továbbhajítottak és vége lëtt.