Megjegyzés:
Típusszáma: Bihari 1980. L/1. I. *1/A. Darmo István 2004 novemberében egy újabb adalékkal szolgált a fenti történethez: „Négy évre rá, hogy ez megesett, én vittem el őt a rozsnyói püspökhöz. Má’ két mankón járt. Hát, őt hítta be a püspök a templomba, de ő nem ment be. A templomba ő nem lépett be. Azt mondta, hogy nem lehetett neki, mer’ előtte álltak. Ott vótunk többen, oszt senki nem látott semmit”. A csizma lehúzásának/kapca átcserélésének motívuma, a lucaszék segítségével történő felismerés kapcsán a vidék folklórjában máshol is megjelenik. Ájban és Várhosszúréten egyaránt említik, mindkét helyen a karácsonyi éjféli mise során történő felismeréshez kötik. (vö: Magyar Zoltán, 2001. 472.; Fehérváry István, 1937. 228.). A boszorkányok felismerésének helyszine a katolikus falvakban általában az éjféli mise (B. Kovács István, 1994. 233-234.), másutt a keresztút (Ujváry Zoltán, 2000. 50.,133.). Tompa Mihály Keresztútról című versében szintén ez utóbbiról tesz említést.