Nincsen széle az én selyem kendőmnek,
Nincsen igaz szíve a szeretőmnek.
Veszëk olyan kendőt, melynek széle lesz,
Tartok olyan szeretőt, ki igaz lesz.

Már én többet nem hiszek a legénynek,
Két színe van, mint a nyárfa levélnek.
Rezgő nyárfa hullajtsd el a leveleidet,
Te meg, babám, felejtsd el a nevemet.

Még ha egyszer húszesztendős lehetnék,
Barna kislány szeretője nem lennék.
Barna kislány szívének a szerelme,
Elvisz engem a sötét sír fenekére.