Barna Jancsi kisétált az erdőbe,
Utitársa ott aludt a zöld fűbe”,
Utitársa ott aludt a zöld fűbe”,
Barna Jancsi kést vágott a szivébe.

Véres lett a Barna Jancsi gatyája,
Majd kimossa szeretője, babája.
Mosd ki babám, ingem, gatyám fehérre,
Úgy megyek a csendbiztos úr elejbe.

Csendbiztos úr, adjon Isten jó napot,
Adjon Isten, Barna Jancsi, mi bajod?
Csendbiztos úr, szivem nyomja a bánat,
Egy kislányért megöltem az anyámat.

Barna Jancsi, kár volt néked azt tenni,
Egy kislányért az anyádat megölni.
Csendbiztos úr, régóta ellenségem,
Ez a kislány sose lesz feleségem.

Ilovai börtönajtó de sárga,
Abba van a Barna Jancsi bezárva.
Ilovai börtönajtó repedj meg,
Barna Jancsi sohase szabadulj meg.

Túl a Tiszán most faragják azt a fát,
Amelyikre Barna Jancsit akasztják.
Fújja a szél fekete göndör haját,
Más öleli az ő kedves babáját.