A pozsonyi fegyház kővel van kirakva,
De sok édesanya sírva néz be rajta,
Ne sírj édesanyám, így köll annak lennyi,
Minden jó családból kell egy rossznak lennyi.

Rab vagyok, rab vagyok, mer’ be vagyok zárva,
A pozsony fëgyház rácsos kapujába.
Tesvérek, rokonyok, de hűtlenek vagytok,
Rabsági sorsomba meg së látogattok.

(A dallam második felére)

Ki fogok én mennyi, nem fogok rab lennyi,
Tesvéri jóságot vissza fogom adnyi.