A mohácsi temetőbe,
Három kislány sétál benne.
Az is azér” sétál benne,
Édesanyja nyugszik benne.

Keljen fel már, édesanyám,
Nincs ki gondot viseljen ránk.
Megfésülni a hajunkot,
Szépre mosdatni arcunkot.

Gyertek lányok a templomba,
Boruljunk egymás vállára.
Sirassuk édesanyánkot,
A mi nevelő dajkánkot.

Egyszer mentem Sopron felé,
Megnyílt az ég három felé.
Sírtak, rítak az angyalok,
Hogy én szegény árva vagyok.