Gyöngy kútba néztem, asszonyomat láttam,
Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba.
Kinek szája mosolyog, bíró szedi zálogot.

Leültek körbe. Énekelték a dallamot. Két gyerek, a tanú és a bíró a kör közepébe  figyelt. Aki az éneklés közben mosolygott, annak zálogot kellett adni a bírónak. Amikor elég sok zálog gyűlt össze, a letakart zálogok közül a tanú kiválasztott egyet és átadta a bírónak:
– Bíró uram, mit érdemel az a bűnös, akinek a zálogja a kezemben van?
A bíró pedig kiszabta a büntetést. Két ugrás vagy egy bukfenc, esetleg cigánykerék.
Ha azt a bűnös megcsinálta, visszakapta a zálogját. Ha már minden zálogot kiváltottak, akkor kezdődött a játék előlről.