1. Köztársaság udvarába áll egy terebélyes diófa.
Aranyszőrű kis pejlovam felnyergelve áll alatta.
Fényes annak a zablája, csókos a babám pici szája.
Lehajtom a bús fejemet rózsám ölelő karjára.

2. Megírtam én egy levélbe köztársaságnak magának,
Ne sorozzon több katonát, mert már így is sok az árva.
Árva nálunk az ág is, tudja ezt az egész világ is.
Így hát kedves kisangyalom árván maradsz te még tovább is.