1. A pozsonyi nagy kaszárnya sárgára van meszelve.
A közepe, a belseje regrutával van tele.
Minden szemre zsebkendő van takarva,
Ki babáját, ki az édesanyját siratja.

2. Megállj bundás, megállj bundás, bezárnak az egyesbe,
Vasat vernek, vast vernek lábadra és kezedre.
Vas szorítja ja lábamat és kezemet,
Bánat nyomja az én árva szívemet.

3. Hej, te kislány, barna kislány, beszédem van teveled,
Azt szeretném megkérdezni, szeretsz-e még engemet?
Emlékszel-e szavaidra, mit mondtál?
Mikor tőlem három évre búcsúztál.