Tizenkét kőmíves,
Összetanakodék,
Magas Déva várát,
Hogy fölépítenék.
Hogy fölépítenék,
Fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér,
Fél véka aranyér.
Magas Déva várhoz
Hozzá is kezdettek,
Amit raktak délig,
Leomlott estére.
| Kategória | ének |
|---|---|
| Műfaj | Felnőttek népdalai / ballada |
| Megye | Nyitra |
| Település | Nyitracsehi, Csehi [Čechynce] |
| Adatközlő | Suba Imre |
| Születés éve | 1903 |
| Kutatás éve | 1978 |
| Leltári szám | GYIA_022_006-c |
| Forrásinformációk | |
| Cím | Csináltassunk hírharangot |
| Alcím | Nyitra-vidéki népballadák |
| Szerző/Szerkesztő | Ág Tibor |
| Sorozati adatok | Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 22. |
| Kiadó | Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya |
| Kiadás éve | 2001 |
| Megjegyzés | A FALBA ÉPÍTETT FELESÉG A történet alapja az úgynevezett építő-áldozat ősi babonás hite, amely abból áll, hogy az építkezéssel megzavart helyi szellem kiengesztelésére emberáldo-zatot kell hozni. Ennek a véres szokásnak ma is élnek szelídült maradványai. Például állati csontok gyakran kerültek elő régi házak falából. Erdélyi románok vásárokon „lemérik” valaki árnyékát nádszállal, s ezt a szál nádat falazzák be. /1/ Néhol viszont az a szokás, hogy az új ház ablakán macskát dobnak be. Az emberáldozat szokásából az újgörögöknél keletkezett először epikus történet, egy hídépítőről, Manolész mesterről. Ez a ballada öt balkáni nép körében is elterjedt. Nemzetközi hírnevét Vuk Karadzsics délszláv szövege a szkadari vár építéséről, majd a görög ballada az Arta hídjáról szóló szerezte. A magyar változatokban a főszereplő a Déva várát építő Kőműves Kelemen, a tizenkét kőműves egyike, némelyik változatban a tizenharmadik. A magyar változat legkorábbi feljegyzése az Almásy-kéziratból származik (1823-1848), amelyet Erdélyi János publikált. A változatok többsége Erdélyből származik. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy csak Erdélyben ismeretes. A későbbi kutatások során azonban bebizonyosodott, hogy a magyar nyelvterület más vidékein is elterjedt volt. /2/ A Nyitra-vidéki Zsérén először Arany A. László és Putz Éva jegyezte fel 1940-ben néhány versszaknyi, kétsoros dallamra énekelt töredékét, amit Franz Zagiba adott közre 1954-ben. /3/ Vargyas Lajos 1959 decemberében felkért, hogy nézzek utána, ismeri e valaki Zsérén ezt a balladát, a Zagiba által megnevezett énekesen kívül. A kérésnek eleget téve 1960-ban felkerestem Földesi Ferencné Elgyütt Ilonát Zsérén, és elkezdtem kutatni. Az idősebb zsérei asszonyok egybehangzó véleménye szerint a balladát ismerték, Földesiné édesanyjától és nővérétől Máriától gyakran hallották. Földesiné szerint egy kézzel írott füzetben ez a ballada le is volt írva, azonban a füzetet nem találta. Később kiderült, hogy a füzetet időközben nővére Mária elvitte. A szálak Alsóbodokra vezettek. Itt megtaláltam Balkó Ferencné Elgyütt Máriát, aki megmutatta a kézzel írott nótásfüzetet. Földesi Ferencné kézzel írott nótásfüzete arról tanúskodott, hogy nem könyvből másolt szövegről van szó. Tehát leírója hallomás után jegyezte fel a szöveget. A szöveg szószerinti másolatát az 1979-ben megjelent balladakötet jegyzeteiben közöltem. /4/ Amikor elküldtem Vargyas Lajosnak a felvételt, arra kért, hogy nézzek utána, vajon nem egy lelkes tanító közreműködésével került-e Zsérére a ballada. Bennünk is felmerült a gyanú, hogy a zsérei változat dallama „revival” dallam. Ugyanis egy nagyon közeli rokondallama elég elterjedt erdélyi dallamtípus. Ez is egy négy, 12-szótagú sorból álló 5 (4) 1 kadenciájú dallam. A legépebb változatát Járdányi Pál I./100 alatt közli, /5/ amit Vargyas Lajos példatárában is megtalálunk. /6/ Dobszay ezt a típust a siratószerkezetű dallamok közé sorolja. /7/ Elsősorban Erdélyből és Moldvából dokumentált típus, de néhány adat bizonyítja hajdani szélesebb, talán az egész nyelvterületet magába foglaló elterjedtségét. Kérdezősködésünk nyomán kiderült, hogy a kántortanítótól nem származhat a terjesztés, mert az nem volt híve a népdaloknak. A szöveg tehát szájhagyomány útján került Zsérére és Alsóbodokra. Maradt a dallam eredetének kérdése. Ugyanis a Zagiba által közölt dallam csak féldallam, viszont Földesiné és a többi idősebb asszony szerint egy izometrikus 12 szótagú négysoros dallamról van szó. Lehet ugyan a dallamot 6 szótagúnak is venni. De mivel Zagiba csak egy strófáját közli a balladának, nem tudjuk, hogy a többi strófában hogy alakultak a sorok és hangsúlyok. Így is csak féldallam hatását kelti. Kutatásunk során Nyitracsehiben találtunk egy idős énekest, aki azt állította, hogy legénykorában náluk is énekelték a Kőműves Kelemen balladáját, de ő nem tanulta meg. Ugyanennek az énekesnek – név szerint az 1903-ban született Suba Imrének – elénekeltem a zsérei változat dallamát. Neki egy 6 szótagú giusto dudanóta jutott az eszébe, amelynek előtagja, ugyan augmentálva, de a ballada első sorát adta, az utótagja viszont a harmadik illetve negyedik sorát. /8/ Az egyenlő lüktetésű negyed értékű hangok szolmizálva: ľ ľ m fi s m / ľ ľ m fi s m // m r d t d r / m r d t d l //. Azóta 1987-ben Pogrányban is előkerült egy változata, amelyet Schuster Éva rögzített magnetofon-kazettán. Nem ez az egyedüli példa két távol eső etnikum dallamanyagának analógiájára. Hiszen, ha csak a balladákat vesszük számba, több Nyitra-környéki régi ballada, mint a Csudahalott, a Bagoly asszonyka, a Fodor Katalina (Szégyenbe esett lány), vagy a Szabó Kata (Vétessék ki szóló szívem) balladája lehet példa. Vargyas Lajos is hitelesnek tartja a zsérei változatot, hisz balladakötetében ezt a változatot közli elsőnek. /9/ JEGZYETEK /1/ Csanádi Imre–Vargyas Lajos: Röpülj páva, röpülj, Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, Bratislava, 1954. /2/ L. Vargyas: Die Herkunft der ungarischen ballade von der eingemauerten Frau AE 1960., 1-84. = A „Kőműves Kelemen” eredet, NÉ 1959., 5-73. o. /3/ Franz Zagiba: Ungarische Balladenmelodien an dem Neutrauer Gebiet, Jahrband des Östereichischen Volksliedwerke III. 63-85. o. /4/ Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Szlovákiai magyar népballadák. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979., 401 o. /5/ Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., I./100. /6/ Kodály Zoltán: A magyar népzene c. könyvének példatára. Szerkesztette Vargyas Lajos, Budapest, 1952., Vpt 359. (Szárhely Csík vm.) /7/ Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., II/15, Típusszáma 12.019/0/1-4 /8/ A dallam kottáját lásd: Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Bratislava, 1979., 402. o. /9/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, I. 13. o. |
| Rövid Url | https://csemadok.sk/?p=55314 |
| ID | 55314 |
| Módosítás dátuma | 2014. április 1. |
