A szégyenbe esett lány (Fölmentem a hegyre)

Fölmentem a hegyre,
Lenéztem a völgybe,
Ott láttam az anyám,
Tiszta feketébe.
Nem mertem szólítni,
Szívét szomorítni,
Hol van a szép leány,
Hol van a szép Erzsi?
– Elmënt fiam, elmënt
Ki a gyöngy patakra,
Fehér lábát mosni,
Magát mutogatni.
– Nincsen ott, nincsen ott,
Legédesebb anya,
Hol van a szép leány,
Hol van a szép Erzsi?
– Elmënt fiam, elmënt,
A nagy vendéglőbe,
Asztalt teríteni,
Tányért törülgetni.
– Nincsen ott, nincsen ott,
Legédesebb anya,
Hol van a szép leány,
Hol van a szép Erzsi?
Mit tűröm, tagadom,
Ha be kell vallanom,
Benn van a kamrába,
Másnak a karjába.
Bemegy a vőlegény,
Nagy kést vesz kezébe,
Szúrja a szép Erzsi
Leánynak szívébe.
– Vérem a véreddel,
Egy patakot folyjon,
Testëm a testëddel,
Egy sírba nyugodjon.
Testëm a testëddel,
Egy sírba nyugodjon,
Lelkëm a lelkëddel,
Egy Istent imádjon.
Az egyiknek sírján,
Három rozmaringszál,
A másiknak sírján,
Három vadgalamb áll.
A három vadgalamb,
Mind azt turbékolja,
Átkozott az anya,
Átkozott az apa.
Átkozott az anya,
Átkozott az apa,
Ki a saját lányát,
Mészárszékre adja.
Hibát talált?
Üzenőfal