Egy szegény asszonynak,
Tizenkét lánya volt,
A tizenkettedik,
Göndörvár Idor volt.

– Idorkám, Idorkám,
Mi bajod tenéked?
Ződ selyëm szoknyádnak,
Eleje rövidebb.

– Szabó nem jól szabta,
Varó nem jól varta,
Verjë mëg az Isten,
Aki elrontotta.

– Szabó is jól szabta,
Varó is jól varta,
Királyfi Miklóska,
Nem jól irányozta.

– Szolgáim, szolgáim,
Fogjatok hat lovat,
Fogjatok hat lovat,
Azt is a legjobbat.

– Vigyétek lányomat,
Az akasztófára,
Az akasztófára,
A legmagasabbra.

– Én anyám, jó anyám,
Hagyjál még egy napot,
Egy napot, egy órát,
Vagy egy fél minutát.

– Szállj le fëcske madár,
Vidd el a levelëm,
Királyfi Miklóska
Asztalára tëgyed.

Ha ebídelni fog,
Tëdd az asztalára,
Ha feküdni látod,
Tëdd a párnájára.

– Jó estét, jó estét,
Ismeretlen anya,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorka?

– Elmënt a folyóra,
Fehér lábát mossa,
Fehér lábát mossa,
Magát mulatatja.

– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anya,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorka?

Elmënt a templomba,
Szentmisét hallgatni,
Szentmisét hallgatni,
S buzgón imádkozni.

– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anyám,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorkám?

– Elmënt a kis kertbe,
Virágot szëdëget,
Virágot szëdëget,
Koszorút kötöget.

– Nincsen ott, nincsen ott,
Ismeretlen anyám,
Hol az én szeretőm,
Göndörvár Idorkám?

– Mit tűröm – tagadom,
Ki kell már vallanom,
Ebédlő szobába,
Gyászkoporsójába.

Bemëgy a vőlegíny,
Ebédlő szobába,
Szíve fájdalmába,
Nagy kést szúr magába.

– Vérem a véreddel,
Egy patakba folyjon,
Testëm a testëddel,
Egy sírba nyugodjon.

Ëgyiket temették,
Zöld erdő szélére,
Másikat temették,
Kiskert közepébe.

Ëgyiken kinyílott
Gyönyörű gyöngyvirág,
Másikon kinyílott,
Gyönyörű tulipán.

Ëgyiket öntözte
A jó édesanya, D
e másikat öntözte,
Erdők pacsirtája.