1. Megfogtam egy szúnyogot,
Nagyobb volt a lónál,
Kisütöttem a zsirját,
Több volt egy akónál.
Aki aztat elhiszi,
Szamarabb a lónál,
Aki aztat elhiszi,
Szamarabb a lónál,
2. Még azt mondják, nem illik,
A tánc a magyarnak.
Nem, ha néki cipellőt,
Bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának,
Kócsag tollas főnek,
Illik gyöngyös pártának,
Magyar főkötőnek.
3. Az én ingem lengyel gyolcs,
Csakhogy rojtja nincsen.
Az én csizmám karmazsin,
Csak hogy talpa nincsen.
Azért varrták a csizmát,
Hogy táncoljunk benne.
Ha rongyos is, foltos is,
Illik a tánc benne.
4. Megfogtam egy szúnyogot,
Nagyobb volt a lónál.
Kisütöttem a zsírját,
Több volt egy akónál.
Varrd meg varga a csizmám,
Megadom az árát.
Ha nem adom, odadom
A szúnyogom háját.
Dr. Barsi Ernő: „Győr városában…” című könyvében található szövegváltozat:
Pintér Endre gyűjtéséből, 1840 tájáról (MTA Kézirattára)
Azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak,
Nem, ha néki cipellőt, bő bugyogót varrnak.
De pengős sarkantyúnak, kócsagtollas főnek,
Illik magyar pártának, csinos fejkötőnek.
A német tánc negédes hipp-hopp ugrásával,
Angol, franc is kellemes pörgős járásával.
De magyar verbunkjának nincs világon párja,
Kivált, ha lejtő hölgyét karja hozzá zárja.
Azt is mondják: magyarok nagyobb társaságba
Nem táncolnak, s nem is áll rá a magyar lába.
Lásd csak, Duna Csallóközben magyart, mint megjárja,
Sőt, hogy magyart vonjanak, azt is alig várja.
Lassan kezdi a magyar táncát lánykájával,
Ezt gyorsítja a cigány pergő cimbalmával.
Erre ina, lába, szive neki tüzesedvén,
Mint a tánca, hölgye is pontba megfrissülvén.
A német szép táncunkat szájtátva csodálja,
Szent Dávid is örökké csak eztet hárfálja.
Míg a nemzet őseinek régi táncát járja,
Isten édes hazánkat addiglan megáldja.
