1. Summás kislány, ha kimegy a határba,
Egyenesen bocskort köt a lábára,
Egyenesen bocskort köt a lábára,
Úgy szedi fel a sok rendet sorjába.

2. Summás kislány nem alszol az éjszaka,
Míg a tábla búza le nem lesz vágva.
Eljött már az éjfélnek az ideje,
Le van már a tábla búzának a fele.

3. Sápadt vagyok, mint a nyárfa levele,
Megsápaszt egy barna legény szerelme.
Négy órától tizenegyig aratni,
Jaj, de meg kell a kenyérért dolgozni.

4. Arra kérem a főispán urakat,
A munkából adják ki a babámat,
Barna legény, azt kiadni nem lehet,
Míg a búza a magtárba be nem megy.

5. Jaj de röges, jaj, de hosszú az az út,
Amelyen a summás kislány haza jut.
Elfáradt már, összerogyik a lába,
A pajtában szalmából van az ágya.

6. Felkelnek ok minden reggel hajnalba,
A főispán a parancsot kiadja.
Menjetek ki a gabonatáblára,
Fejezzétek be a munkát sorjába.

7. Gyertek lányok fonjunk virág koszorút,
Ünnepeljük meg a kombajn korszakot.
Hadd arasson helyettetek sokáig,
Az emberkor legvégső határáig.