1. A mi házunk udvarába áll egy aranyos diófa.
Alatta  kis pejlovam fel van nyergelve kantározva.
Aranyosa kantárja, piros a babám pici szája.
Lehajtom a bús fejemet a rózsám ölelő karjába.

2. Vagy megírom, vagy megüzenem, vagy majd magam is megmondom.
Hogy az Isten, a jó isten, árvát soha ne teremtsen.
Mert az árvát azért is, elhagyják a lányok is,
Elhagyott a göndörhajú babám, árva vagyok én magam is.