Duna Menti Tavasz, 2002. június 3-8.

A Duna Menti Tavasz a jövő fesztiválja. Írom mindezt azért, mert hitem szerint a gyerekeké a jövő és egyáltalán nem mindegy, milyen szemlélet, értékrend, érzés és világhoz való viszonyulás az, amit induláskor kapnak. A fesztivál szervezői pontosan tudják is ezt, milyen gondos és finom munka ez az övék. Mert nem csupán a jéghegy csúcsáról, magáról a fesztiválról van itt szó, hanem egy igen céltudatos, szakmai munkáról is, ami egész éven át folyik. Már maga az a tény, hogy az idén 52 csoport jelentkezett a területi elődöntőkre, erről a biztató fejlődésről, mozgalommá alakuló tenniakarásról tanúskodik. A gyermekszínjátszás, a bábjáték, a pedagógiai bábjátszás azok az eszközök lehetnek a iskoláinkban, szabadidő központjainkban és kultúrházainkban, amelyek nyitott, szeretet árasztó, a személyiség gyönyörű fejlődését mutató gyerekek százait és ezreit nevelhetik. Olyanokat, akiknek helyes, egészséges értékrendjük alakul ki, akikből értelmes és értékteremtő felnőttek válhatnak. A legigazabb élményeket a játék adja. A közös, önfeledt játék, az alázattal és szeretettel előadott mű, amikor nem is a győzelemről, nemcsak a sikerről van szó, hanem valami másról. Arról, hogyan találja meg magát a gyermek a játékon belül.
(Szászi Zoltán)

Csatolmányok:

• Felhívás
• Előzetes a fesztiválról
• Regiomális válogató fesztiválok
• Beszámoló a tornaljai válogató fesztiválról
• Az országos döntő műsora
• A képzőművészeti verseny díjazottjai
• A fesztivál lapja, amelyben mindent elmesél a főszerkesztő
• A varázslat lehetősége, összefoglaló (Szászi Zoltán)