Értéktár

Naszvadi lakodalmas

A lakodalom menete

A leírásában a teljesség igénye nélül megjelennek a vőfély versek, de a többi szereplő, azaz
a koszorúslányok, a násznagyok, az ágyat eladók és vevők verseiből is idézünk. 

A színvonalas lagzi komoly anyagi megterhelést jelentett a szülőknek, ugyanis volt egy szint, amelynél alább nem lehetett menni, mert ha mégis megtették, akkor megszólták. A lagziknak megvolt a szokásos ideje, leggyakrabban ősszel tartották, amikor már volt újbor, kalácsnak való liszt, vágásra érett baromfi és sertés. Általános szokás szerint hétfő, kedd vagy csütörtök volt a lagzik napja. Volt olyan nap, amikor akár három lakodalom is volt.

A lakodalom egykor két helyszínen, a menyasszony és a vőlegény családjánál felváltva zajlott. Miután a vőlegény a lányos háznál kikérte a jövendő párját, és sor került az esküvőre, a menyasszonyt annak rokonságával együtt meghívták a vőlegény otthonába, ahol megvendégelték őket. Ezután a menyasszony rokonsága visszatért a lányos házhoz. A Naszvadi lakodalmas a hagyományokhoz híven kilenc részből áll:

1)Leánykérő, 2) Egyezkedés, 3) Ágyvétel, 4) Menyasszony búcsúzása, 5) Esküvő, 6) Vacsora, 7) Me- nyasszony kikérése, 8) Árgyélus tánc, 9) Menyasszonytánc

Legtöbbször a vőfély juthat szóhoz, akit falunkban vőfénynek (bőfiny) neveztek. Segítőikkel, a kis vőfélyekkel együtt óramű pontossággal intézték a ceremóniát.  A lánykérés során a menyasszony vendégei helyet csináltak az érkező völegény vendégeinek. A vőfély szalagos, bokrétás pálcájával a gerendára ütött, és a menyasszony szüleitől kikérte a menyasszonyt. 

A lánykérés után a násznagyok között ment az egyezkedés, ezalatt nem kaphattak a jelenlevők semmiféle ételt vagy italt, nehogy utólag azt lehessen mondani, hogy a násznagyok meg voltak vesztegetve, esetleg be lettek volna rúgva. Természetesen mindenféle tényleg előfordult elemi csapásra hivatkoztak, hogy lealkudják a menyasszony árát. Az egyezkedés alatt csak a násznagyok, a vőlegény meg a vőfély volt jelen,
a többi vendég kiment az udvarra. Az alku mindíg az akkor forgalomban lévő pénzérték szerint történt.

A végén újra terítettek, felkerült az asztalra minden jó falat és ital, majd víg poharazgatás közben nótázgattak. Nem feledkeztek meg a további teendőkről sem. Egy kedves szertartás, a kézfogó következett. Mielőtt a jegyesek az oltárhoz mentek, a rokonok, szülők előtt is frigyre léptek. A fiatalság mindezen szertartásokkal nem sokat törődtek. Vígan járták odakinn a csárdást. Az asszonyok már türelmetlenek voltak.

A sikeres egyezség után jött a menyasszony ágyának megvétele, amit az éles nyelvű asszonyok
a világért ki nem hagynának:

Vőfély: „Kedves násznagyuram, mi már rendbe jöttünk.

Mindenféle ügyet szépen elrendeztünk

De még egy dolog van, ami oda lyukad

Ágy kell az ifjú párnak, amiben aluszanak

Felbíztattam tehát egy pár asszonynépet,

Jöjjenek, és az ágyat vegyék meg.”

Eladó: „Itt van a menyasszony ágya, tessék tessék, nézzék csak meg.

  A dunyhák, meg a vánkosok mind ki vannak varrva,

 csupa csipke, csupa varrás az egész.”

Vevő: „Kívülről látjuk, hogy szép, de belülről nem. 

Nem béka-tollal van az megtöltve?

A szakorai kanálisban nagyon sok béka kuruttyol, 

nem azokat fosztották meg kigyelmitek?”

Eladó: „Hát kedves komámasszony, hogy mer ilyet mondani?

Nézze csak meg, az tiszta toll, min olyan fehér, mint a hattyúk tolla.”

Vevő: „Talán azt akarja mondani, hogy hat tyúk tolla van benne, meg polyva?

Nézzék meg!” (és kiszór a zsebéből egy kis szemetet)

Eladó: „Nem sül le a képük, még ilyet mernek ondani és szemetelnek.

Minket akarnak megszégyeníteni?”

Vevő: „Ne veszekedjünk, hanem igyunk egy kortyot ebből az üvegből.” és énekelnek:

Igyál babám belőle, ez a szerelem vize

Én is ittam belőle, szerelmes lettem tőle

Vevő: „Na térjünke a dologra! Mennyiért adják ezt az ágyat így mindenestül?” 

Eladó: „Hát mennyiért? Igazán nem drágáskodnánk, minden csücske száz korona.

Vevő: „Hát akkor olvassuk meg mennyi csücske van?” 

Vevő: „Ennek én csak hét csücskét látok.”

Eladó: „Persze, azért lát csak hetet, mert nem tud tovább számolni.”

Vevő: „Na jól van komámysszony, tartsa a markát, had olvassam bele a sok bankót.”…

A vásár végén az egyik koszorúslány egy szép verset mondott, majd énekeltek. Ez alatt kitűzték a virágokat.

Az egész lakodalom legszebb és egyben legmeghatóbb pillanatai a menyasszony búcsúja szüleitől, testvéreitől, lánytársaitól, végül a többi vendégtől. A menyasszony házánál ez volt az utolsó szertartás.
A búcsúztató után a vőfély felkérte a vendégeket, hogy kísérjék el a fiatalokat az esküvőre. A lakodalmi menetben a soroknak megvolt a sorrendje. Elöl mentek a lányok, közrefogva a menyasszonyt, mellette
a koszorúslányok és barátnők. A második sorban az assszonyok, gyerekek, őket követték a násznagyok
a vőlegénnyel, majd végül 8-10 legény összekapaszkodva és a zenekar (saxafon és harmonika). A lakodalmi menet alatt, az érzelmes dallamokra a menyasszony sírt. Azt mondták az öregek, hogy nem illik
a menyasszonynak nevetgélni. Sírhat örömében vagy bánatában, és aki látja, az döntse el, hogy miért sírhat.

Az esketés közben a templomban halkan szólt a zene, ami fenségesebbé tette a szertartást. Amikor
a pap kihirdette a házasság érvényességét, az orgona hangja is megváltozott, vígabb akkordok töltötték meg
a templomot. A szertartás végén a vendégsereg a vőlegény házához ment. A vidám vendégsereg egy- egy utcasarkon megállt, a zenekar rázendített és táncra perdült mindenki. A menyasszonynak nem illett tüzesen táncolni, hanem méltóságteljesen, mutatva, hogy ő egy drága virágszál. A sok falubeli kiváncsiskodót pedig a násznagyok borral, az asszonyok pedig fonott kaláccsal, pogácsával kínálták. 

A vőlegény házánal nyitott kapuk várták a vendégsereget. Egy asszony a rokonság közül egy cserépedényt
a földhöz vágott, az természetesen összetört. Ez a régi babonás szokás megakadályozza a fiatalok összezördülését.  A konyhában az „anyámasszony” várta az új párt, aki búzát szórt a menye elé, hogy „Sok tojást tojó csirkéd legyen”. A vőlegény násznagynéja pedig egy-egy kanál mézet töröl az új pár szájába, „Hogy az életetek édes legyen, és szaporodjatok, mint a csicsóka”. A vőfély felkérte a szülőket, hogy az ifjú párt vezessék be az otthonukba. A zenészek rázendítettek, és addig folyt a tánc, míg a vendégek bent a házban el nem foglalták a helyüket. A menyasszony vendégei megkülönböztetett vendéglátásban részesültek. Beszélgettek és barátkoztak, szemlélgették egymást az új rokonok. Késő délután a menyasszony vendégei visszamentek a lányos házhoz. Mindkét háznál sürögtek –forogtak a szakácsok, hogy a vacsoraidőben elkészüljön

Nyolc-kilenc óra felé következett a vacsora. Rendszerint nyolc fogásból (főtt marhahús, töltött vagy húsos káposzta, becsinált szegfűvel, babérral, baromfihús és kirántott hús, ludaskása, paprikás csirke, kalács, sütemény, torta) állt és a főbb ételekre a vőfély köszöntőt mondott. A ludaskása fogyasztása közben bejött a szakácsnő befáslizott kézzel és azon panaszkodott, hogy leforrázta a főzésénél, ezért orvosságra valót kért. Mindenki tett egy-két

koronát a feléje nyújtott fakanálba. A vacsora alatt a menyasszony az „apámuram” és „anyámasszony” között ült, őt kínálták meg minden ételből először, neki vitték a legjobb falatokat. A vőlegény a vacsoránál nem ülhetett a főasztalnál. Akiknek az első házban nem jutott hely, azokat a hátsó házba invitálták. Nálunk a lakodalmat a lakásban tartották, a sátor nem volt divat. A vőfély verssel ajánlotta
a fogásokat és a bort is, melyben dicsérte Noé apánkat, és folyvást biztatott, hogy kedvére igyon mindenki.

Vőfély: „Mikor Noé apánk Isten parancsára

A vízözön elől futott a bárkába.

Minden állatfajbol, növényből egyet vitt.

Hogy a szőlőtőkét ki nem felejtette, 

Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük,

Amiből kedvünket, örömünket nyerjük.

Rajta násznagyuram öntsön a pohárba, 

Igyunk Noé apánk emlékére máma,

Hogy szőllőt ültetett, legyen érte hála.

Neki köszönhető szívünk kívánsága.”

A zenészek pedig kísérték a dalokat, és ha a vendégek kifogytak a nótákból, akkor a vőfély kezdeményezett. A vacsora után az idősebbek az asztalnál maradtak, a többiek az udvaron táncoltak. Ilyenkor a nem hivatalos fiatalok is bemerészkedtek és táncoltak. Gazsiknak nevezték őket, és jobb helyeken borral, süteménnyel kínálták őket.   

A menyasszony kikérésére éjfél felé került sor, ez lényegében az asszonnyá válás, elfektetés, asszonnyá avatás. A menyasszonyt újból a násznagyok közé ültették, a vőlegény kiment a szobából. A vőfély három gyertyát hozott, a bal kezének három ujja közé állítva, s a nászuraméktól kikérte a menyasszonyt. Persze előtte három feladványt meg kellett válaszolnia.  Minden egyes feladatnál meggyújtott egy gyertyát, és válaszolt. Amikor a vőfély mindhárom kérdésre jól felelt, koccintottak, és kiadták a menyasszonyt. 

A vőfély kézenfogva a szoba közepére vezette a menyasszonyt, utánuk felállt a kisvőfély is
a nyoszolyólánnyal, intett a zenészeknek, és kezdődött az árgyélustánc. Háromszor énekelte el a vőfély
a dalt, keze alatt forgatva a menyasszonyt:

„Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,

Én sem fekszem mindenkor a megvetett ágyba,

Szállj meg, hálj meg szőke galambocska,

Szállj meg, hálj meg szőke galambocska.“

Mind közelebb kerültek az ajtóhoz, végül kiszöktette a menyasszonyt, és elvitte a vőlegényhez
a vendégsereg éljenzése közepette.

Kint a meny­asszonyt álarcos jel­mezbe öltöztették két más leány társá­val együtt, majd behozták őket. Megjelent a vőlegény is, kinek a há­rom álarcos közül egyszeribe el kellett találnia a menyasszonyát, egy-két tánclépést tett vele, majd kiszöktetette őt. Ezután menyecskének öltözött át a menyasszony, lekerült
a menyasszonyi koszorú a fejéről. Az öltözés sok időt vett igénybe. Ezalatt a vendégek vígan koccingattak, nótáz­gattak. (a színpadi változatban az öltözködés alatt az asszonyok a Kánaáni mennyegzőt énekelték)

A színpadi változatban az öltözködés közben egy vicces jelenet is zajlott. A vőfély bejött a „lóval” és egy kisbabával a násznagyok elé. 

Vőfély: „Gyi te. Hó, nono. Conókám, higgadj le. Kedves násznagyuramék. Mindent elkövettem, hogy  teljesítsem kérésüket, hogy hozzam vissza amenyasszonyt. Sajnos a zsiványok elrabolták tőlem, és egy ilyen lovat adtak, hogy mihamarabb tűnjek el a szemük elől. A násznagyurak vigasztalására pedig
a menyasszony kicsinyített mását hoztam, hogy vigasztalódjanak a szép menyasszony elvesztése után.”

Vőlegény násznagya:„Hát vőfély úr nagyon sajnáljuk, hogy így cserbenhagyott bennünket. De igyunk, hogy feledjük a bút, a bánatot! Tessék vőfély úr, igyék maga is!”

Vőfély: „Ne haragudjanak, de a lovacskám is érzi az ital szagát, ezt is megkínálhatják.”

Vendég: „De hát hol a szája ennek a formátlan lónak?”

Vőfély: „Hát elöl, hátul pedig kicsurgatják, ha már több van benne.” (két vendég elöl, és hátul is megitatja a lovat)

Vőfély: „Szeretem szívemből a leányt, menyecskét,

De csak a fiatalt, nem ám a vénecskét.

Hátha akad köztük olyan, aki szívesen lát,

Nyújtja felém csókra kicsi piros száját.

Biztos megcsókolom, ha hagyja magát.

No lovacskám eleget ittál, induljunk tovább.

Erre a nagy ijedségre, bánatra ittak egyet, a vendégek meg énekeltek. 

A lakodalmi események utolsó pontja a menyasszonytánc. A vőfély derékon kapva a menyecskét, alig forgott párat, máris átadta őt a rokonoknak. Minden vendég fordult egy-két kört a menyecskével, és aki befejezte a „menyasszonytáncot”, az asztalra készített tányérba tette az új menyecskének szánt pénzt. A végén a vőlegény táncolt, majd elfutott a menyasszonnyal és a pénzzel.

A lakodalom legvégére is jutott egy vicces jelenet. Egy cigányruhába öltözött asszony jelent meg,
a vendégek táncoltak vele, majd maradékot kéregetett. Éjfélkor még ételt, italt szolgáltak fel, és tovább mulattak, táncoltak, koccingattak. Hajnal felé a vőfély nótákkal jelezte a lakodalom végét.

Volt ahol hajnalig, de volt ahol reggelig tartott a lagzi. Amikor a ház elcsendesedett, az ifjú pár csak akkor tért nyugovóra.

Az új asszony a következő napokban igyekezett szép ruhába öltözni, ezzel is kimutatva örömét. Ha korábban nem vitték el a staférungját, akkor ezekben a napokban tették ezt meg. A staférung általában egy szekrény (egy vagy kétajtós), egy vagy két dunyha párnákkal, fehérnemű és ruhák az anyagi helyzetnek megfelelően. A menyasszonytáncban összejött pénz már a közös kasszát képezte. Végül az egész ceremónia azzal fejeződött be, hogy a kövekező két vasárnap az egyik, majd a másik családban vettek részt közös ebéden. A közvélemény egy ideig napirenden tartotta a lakodalmat mindaddig, amíg más esemény nem történt.

Természetesen a lagzit megelőzte a párválasztási idő, udvarlás, ami mára már teljesen máshogy működik, mint régen.

Öltözet:

Menyasszony – haja hátul kontyba van csavarva, rajta kis kerek mirtuszkoszorú (csak hátulról látszik); homlokát nagyobb koszorú veszi körüI, melyből félkör alakban felváltva arany és ezüst búzakalászok törnek elő, rajtuk a toklászok jól látszanak. Úgy néz ki, mintha csillogó fényöv lenne a homlokán. Feszes pruszlik (mellény) van rajta. Ingújja ki van hímezve, mely vállban kiduzzad, majd a fél felsőkartól apró ráncokba megy át és teljesen a karhoz simul, egészen a könyökig, ahol újra kibővül és himzett fodorban végződik, szélén csipkével. A szoknyák térdnél kissé lejjebb érnek és oly egyenlő hosszúakra vannak eresztve, mintha el lennének alul nyírva. Az alsók fehérek és ki vannak keményítve, a felsők azonban selyemből készültek sok virágmintával. A menyasszony lábán keményszárú csizma, sarka többnyire selyemmel kihímezve és sárgaréz szegekkel kiverve.

A színpadi vátozatban: fekete pliszírozottt szoknya, fehér rakott kötény, fehér blúz, fekete mellény szalagdíszítéssel; egyes hajfonat olyan mintás szalaggal, mint a karon is van; fején búzakalászból és virágból font koszorú

menyecskeruha – fejkötője elől a homlokához simul, majd a fülek mellett két oldalt a kendő sarkai lelógnak, hátul csomóba kötve. A szélén körös-körül a nyakra csillogó kerek kis rézérmek – naszvadiasan: „pittyogók” – lógnak le.

A színpadi vátozatban: piros pliszírozottt szoknya fehér csipkeszalag díszítéssel, fehér blúz, aminek a karján piros szalag van, piros mellény fehér csipkeszalag díszítéssel; fején piros rózsamintás kasmírkendő, mely rózsa alakban van hátul megkötve

Vőlegény – ruházata igen egyszerű. Kis pörge fekete kalap mirtusz bokrétával, fekete posztó kabát, fehér ing, testhez álló magyar nadrág, a lábán keményszárú csizma

AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA
Szakterületkulturális örökség
Értékszint1. helyi (települési) értéktár
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
JavaslattevőNégy határon át vetélkedő, 2023 (Alapiskola Naszvad), Naszvadi kisasszonyok – Slávik Sára, Szighardt Anna Papp Boglárka Petra, Pastorek Lívia, Csemadok - Naszvad
TelepülésNaszvad
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
TelepülésNaszvad [Nesvady]
Indoklás

A naszvadi lakodalmassal azért kezdtünk foglalkozni, mert a helyi Csemadok 70. évfordulója alkalmából egy felejthetetlen élményben volt részünk. Megnézhettük a lakodalmas színpadi változatát olyan szereplőkkel, akiket közvetlenül is ismertünk, ott voltak iskolatársaink, a szülők és nagyszülők, sőt csapatunk egyik tagja is. 

A naszvadi lakodalmak menetét először Szombath Antal volt naszvadi tanító vetette papírra 1938-ban. Ennek alapján 1970-ben Ledniczky Józsefnek köszönhetően került színpadra a Naszvadi lakodalmas.  Ledniczky József vőfély volt a rendező.

Községünkből nagyon sok lakost telepítettek át Magyarországra. Köztük volt Maráz László is, aki 1947-ben Császártöltésre került. A 70- es években Maráz László a Magyar Rádió egyik szerkesztője, dramaturgként és hangjátékszerzőként dolgozott. 1976-ban írta meg a Megbékélés című rádiójátékát, amely a Csávolyra telepített naszvadi fiatalember és egy ottani bunyevác lány valós lakodalmáról szólt. Az esemény javarészt a naszvadi hagyományok szerint zajlott, miközben a más-más nemzetiségű rokonság a többi falubelivel együtt megbékélt egymással“. Az előadást 1976-ban Csávolyon naszvadi szereplők közreműködésével hangrögzítette. A rádiójáték ebben az évben-Bolognában a nemzetközi hangjáték fesztiválon elnyerte a rendezvény Prix Italia különdíját. A naszvadi Csemadok a 80-as évek második felében újrajátszotta a lakodalmast, olyan magyarországi településeken is mint Bácsbokod, Kiskőrös vagy Felsőszentiván (a mellékelt videóanyag 1989. november 12-én készült Felsőszentivánban).

A lakodalmas feldolgozása bepillantást nyújt a lakodalmak régi hangulatába, a vőfély munkájába. Megőrzi a verseket és dalokat, sőt a viseletet is. Úgy gondoljuk, hogy a hagyományőrző csoportok előadása mindenkor nagy élmény szereplőnek és nézőnek egyaránt. Csak remélni tudjuk, hogy valamikor majd összeverődik egy lelkes csapat, és alkalomadtán újra játsszák majd a lakodalmast saját maguk és a közösség szórakoztatására, de tisztelegve ezzel akár a régi szereplők előtt.

A naszvadi lakodalmas értéktárba való bekerülése kiváló lehetőség lenne arra, hogy falunkat (ma már városunkat), hagyományainkat szélesebb körben, akár az egész Kárpát-medencében megismerhessék. Nem utolsósorban erőteljesebb lenne az érzés, hogy saját hagyományaink őrzése hasonlóan fontos, mint a többi, értéktárban található érték. Továbbá erősíthetné magyarságunkat, de akár „Kárpát-medence –tudatunkat“ is.

Forrás

Videó: Előadás – Felsőszentiván, 1989 november (Csemadok-Naszvad, archívum)
Fotók: Gál Mária (Csemadok-Naszvad, archívum)
Keszi József: Még hallom a harangszót (LI-NOX kiadó,1993,ISBN 80-96 8344-0-1)
Szombath Antal tanító írása: Naszvadi népszokások (Csemadok-Naszvad, archívum)
NASZVADI LAKODALMAS 2019 – szövegkönyv (Simonics Tibor, Simonics Tímea)
Takács Tamás -a vőlegény cikke: 70 éves a Csemadok (csemadoknaszvad.sk)
Harminc év után ismét bemutatják a Naszvadi lakodalmast | múzsa.sk (muzsa.sk)   (2019. május 24., 12:11, Nagy Miskó Ildikó)
Lakodalmas | Új Nő (ujno.sk)

Webhttps://www.csemadoknaszvad.sk/, Fellépés Gútán, a tájházban: GútaTV 3.7.2019 II. - YouTube
Rövid Url
ID143444
Módosítás dátuma2026. november 17.
ágyvétel_2019
koszorúslányok_2019
menyasszony búcsúja_2019
vacsora_2019
cigányasszony_2019
menyecsketánc_2019

Hibát talált?

Üzenőfal