„A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni. “ (Kodály Zoltán)
Ha fellapozzuk Komárom „krónikáját “, láthatjuk, hogy a nagymúltú városban a művészeteknek mindig voltak értő művelői és fáklyavivői, olyanok, akik a zenét, mint lelki erőforrást igyekeztek közkinccsé tenni, és voltak befogadói is, olyanok, akiknek igénye volt a zenére, mint „éltető erőforrásra “. Komárom (az évszázadokon át jellegzetesen katonavá-ros) életében jelentős szerepe volt a katonazenének. A fáklyavivők között ott találjuk Egressy Bénit, a Szózat és a Klapka induló szerzőjét, Klapka tábornok zenekarának direktorát, később pedig a császári és királyi 30. gyalogezred zenekara élén álló id. Lehár Ferenc nevét is. Az I. Csehszlovák Köztársaság idején a komáromiak ünnepi sétáik közben az Anglia parkban felállított zenepavilonban játszó helyőrség zenekarainak muzsikáját élvezhették.
A dalárdáknak tájainkon való meghonosodása a 19. század ötvenes éveire esett. Mint azt Fülöp Zsigmond, a komáromi zenei élet krónikásainak egyike feljegyezte: „…az elnémított magyarság a dalhoz folyamodott, amellyel legsikeresebben tudta ébren tartani a csüggedt lelkekben a nemzeti érzést.” Így volt ez Komáromban is, Molnár Ádám, az elismert zenei tekintély, a lelkes szervező munkája eredményeként 1864. január 24-én, a Zenetanodában összehívott közgyűlésen: „a Révkomáromi Dalárda Egyesületet véglegesen megalakultnak mondták ki”. Később, a már Komáromi Dalegyesület né-ven működő énekkar tevékenységével kapcsolatosan a krónikás többek között a következőket írta: „Nevezetes és kiemel-kedő eseménye volt a Dalegyesületnek az 1899. június 25-én Komáromban lezajlott Dalos ünnepély. A Dunántúli Dalszö-vetség városunkban tartotta díszközgyűlését és negyedik dalünnepélyét, dalversenyét. Több mint négyszáz dalos kereste föl Komáromot. (…) A katonai lovarda hatalmas helyiségét majdnem teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség, mely mindvégig a legnagyobb gyönyörűséggel élvezte az egyes dalárdák darabjait.”A két világháború közti időszakban a Ko-máromi Dalegyesület mellett a városban már több énekkar is működött: az Egyetértés munkásdalárda – Krausz Mór; a Katolikus Egyházi Énekkar – Molecz Tivadar; az Iparoskör Énekkara – Tóth Géza; a Zsidó Egyházi Énekkar – Krausz Mór; az Evangélikus Énekkar – Nagy Sándor; a Református Iparos Énekkar, Kálnitzky János vezetésével és a Reformá-tus Gazda Énekkar, alakult 1896-ban, Tóth István vezetésével, a Kommunista Énekkar – Leszenszky Lajos karnagyok vezetésével. A Szent Benedek Katolikus Főgimnázium – legendás zenetanára, Krizsán József vezetésével működő – zene-kara és kórusai által szintén jelentős szerepet töltött be a város életében. Az 1924-1938-as években Spevokol néven a Ko-máromi Népművelő Szövetség keretében Zenekari és Énekkari Egyesület alakult, amelyet František Suchý zeneszerző, karnagy, pedagógus, a helyi Szlovák Állami Polgári Iskola igazgatója alapított és vezetett; a bécsi döntés után a karnagy elhagyta Komáromot, visszaköltözött Prágába. „Városunk kulturális életének maradandó emlékű napja marad 1911. március 5. … e napon alakult meg a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, mely a közművelődés nemes céljai-nak hűséges szolgálatát tűzte ki feladatul maga elé.” – írta anno a Komáromi Lapok.
Csodálatra méltó gyorsasággal – 1913. március 27-én indult el az építkezés és november 29-én már a felavatást ünnepel-ték – épült fel az egyesület székháza, a Kultúrpalota; Arad és Marosvásárhely után az ország harmadik Kultúrpalotája.
Dr. Szénássy Zoltán történelemtanár, helytörténész szerint: „A Jókai Egyesület, ill. székháza, a Kultúrpalota volt minden társadalmi megmozdulásnak a fókusza, amely Komáromban a két évtized alatt végbement.” …..1923-ban az egyesület önálló alosztályaként megalakul a Zeneművészeti szakosztály. Szervezésében a városban szinte havonta voltak hangver-senyek. A szakosztály meghívásának tett eleget Bartók Béla is, aki a Kultúrpalota dísztermét zsúfolásig megtöltő komá-romi közönségnek 1924. február 5-én adott önálló hangversenyt. Ugyancsak a szakosztály szervezte meg éveken át az egyesület Jókai-báljait is. A II. világégést követően a nemzeti részünket sújtó „hontalanság” mélyen rányomta bélyegét Komárom kulturális életére. 1947-50 között a városban működő szaléziánus, don Jozef Strečanský, a kiváló zenész és gimnáziumi tanár Komárňanskí speváčikovia név alatt szervezett ifjúsági kórust. A visszakapott magyar szó következté-ben újfent felpezsdült a város kulturális élete. 1949. május 8-án megalakult a Csemadok Városi Szervezete, melynek ke-retében színjátszó csoport is működött. Krizsán József vezetésével létrejön egy 20-25 tagú zenekar, és Schmidt Viktor karnagy vezényletével (egy időre vegyes karrá alakulva) újra énekel a nagy múltú Egyetértés munkásdalárda is. A „cse-madokosok” irodalmi-zenés műsoraira, dalestjeire, operett előadásaira szinte eufórikus hangulatban tódult a város apra-ja, nagyja. Mindezekkel párhuzamosan a Csemadokban indult el Csík János szédületes táncdal-énekesi pályafutása is. Az „ötórai tea” táncdélutánokon a szórakozni, táncolni vágyó ifjak örömére a Béke zenekar és a Synkopy húzta a talpaláva-lót. 1952-ben Juraj Bobák (az akkor betiltott) görögkatolikus egyház papja, a tanonciskola pedagógusa alapított DRUŽBA (Barátság) néven – kórusból, tánckarból és hangszeres kamaraegyüttesből álló – 200 tagú színvonalas, főként népzenét prezentáló együttest, amely állandó szereplője volt a város kulturális rendezvényeinek, de gyakran szerepelt Csehszlovákia-szerte különféle fesztiválokon is. Az 1956-os események miatt a Csemadok kulturális tevékenységének lendülete egy időre megszakad, azonban mindennek ellenére Komáromban továbbra is találtattak lelkes fáklyavivők, fáradhatatlan szervezők és kiváló szakemberek, akik a tüzet nem hagyták kialudni. Dobi Géza, hegedűművész, zeneszer-ző, a helyi Művészeti Népiskola tanára vezetésével – a Csemadok Városi Szervezete és a Művészeti Népiskola Vonós Ka-marazenekara néven – újfent zenekar alakult, amely Komáromi Kamarazenekar néven – a Komáromi Egressy Béni Vá-rosi Művelődési Központ és a Művészeti Alapiskola együtteseként – mindmáig működik. A zenekar vezetését Dobi Gézá-tól volt növendéke, Török Ferenc hegedűművész, a világjáró neves Moyzes Vonósnégyes tagja, a Pozsonyi Konzervatóri-um tanára vette át, aki 15 éven át állt az együttes élén. Nyaranta mindmáig szülővárosában, Révkomáromban tartja a jövő nemzedék számára mesterkurzusait. A Komáromi Kamarazenekar jelenlegi művészeti vezetője és karmestere Med-veczky Szabolcs. A zenekar komáromi fellépései ma is eseményszámba mennek. Köztudott, hogy kevés szlovákiai város dicsekedhet annyi működő énekkarral, mint Komárom.
Van 3 óvodás, 8 iskolai és 4 felnőtt kórusa. A legrégebben (58 éve) működő iskolai kórus Révkomáromban – a Pálinkás Zsuzsa által alapított gyermekkar, a Jókai Mór Alapiskola Gyermekkara: az egyedüli olyan kórus, amely a Csengő Ének-szó eleddigi összes (18) évfolyamának résztvevője volt. A nevezett iskola Kicsinyek kórusa – alapító karnagya Kaszás Jánosné volt – 48 éve működik. A Marianum Egyházi Iskolaközpont a város zenei életében fontos szerepet betöltő intéz-ményként Komáromot három kórussal is sikeresen reprezentálja: Kicsinyek kórusa, Gyermekkar, Leánykar, karnagyuk Orsovics Yvett. A felnőttek kórusai megalakulásuk sorrendjében:
A CONCORDIA vegyes kar 1980-ban alakult meg a Csemadok Városi Szervezete kórusaként. Jelenleg az énekkar te-vékenységét a Concordia chorus polgári társulás támogatja. A kórus 1981 óta sikeres résztvevője a galántai Kodály Na-poknak, ahol eleddig minden alkalommal aranysávos minősítést ért el. Rendszeres fellépői hangversenyeknek, fesztivá-loknak, jártak Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában, de leggyakrabban Magyarországon szerepelnek. 2000-ben az énekkar háromhetes turnén vett részt az Egyesült Államokban.
A kórus megalapítója Stubendek István, aki mindmáig az együttes művészeti vezetője, karnagya.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Ferenc pápa által celebrált, kongresszust lezáró Statio Orbis miséjén 2021 szeptemberében a több mint 2100 fős kórusban a Felvidékről többek között a komáromi Concordia Vegyes-kar is ott volt.
HARMONIA SACRA DANUBIANA – Egyházművészeti Fesztivál – Szervezői a Csemadok Komárom-i Alapszervezete, Komárom Város és a helyi Katolikus Plébánia. A rendezvény önálló zenei fesztiválként indult, mely a jelenben az ingye-nes hangversenyek mellett vallási témájú kiállításokkal, előadásokkal bővült. Minden évben a Magyarország-i Ars Sacra Fesztivállal egyidőben valósul meg.”Egybecseng a mára Kárpát-medenceivé terebélyesedett Ars Sacra Fesztivál és az általunk életre hívott fesztivál célja: Az egyes művészeti ágak segítségével megszólítani a különböző vallású, világnézetű embereket, s növelni a valódi értékek iránti igényt”, nyilatkozta Stubendek László mérnök, a fesztivál fő szervezője.
A KANTANTÍNA női kamarakórus napjainkban az Egressy Béni Városi Művelődési Központ sikeres együtteseinek egyike. Az énekkart 1997-ben Katarína Čupková alapította, aki egyben az együttes karnagya is.
A GAUDIUM vegyes kar és hangszeres kamaraegyüttes a Jókai Mór Alapiskola és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ „csapata”, amelyet 2002. októberében a nevezett iskola gyermekkarának azon egykori tagjai alapítottak, akik már gyermekként megszerették a közös éneklést, zenélést, és felnőttként is örömmel, azaz gaudiummal teszik ezt; innen a nevük is: GAUDIUM. Az együttes karnagya Stirber Lajos, aki 40 éven át volt az iskola zenepedagógusa, a gyermekkórus karnagya. A „csapat” nem nevez be versenyekbe; tevékenységét baráti kórustalálkozókra építi, és a helyi zenei életben való aktivitásra. VOX HUMANA néven évente megszervezi a komáromi énekkarok tavaszi hangversenyét, amelyen min-den alkalommal van vendégfellépő kórus; rendszeresek az általa szervezett nemzetközi baráti kórustalálkozók; az Ad-venti hangversenyek, a szórakoztató estek: Kóruskabaré, Slágermúzeum, s a Jókai Egylettel közösen rendezett irodalmi – zenés emlékestek.
A KLAPKA GYÖRGY férfi dalkör a komáromi nyugdíjasklub keretében alakult 2002-ben. Első karnagyuk Bartakovics István volt, hét év után a tisztséget Szabó Ferenc vette át. A karnagy úr a magyar népdalkincsből merített: a betyár-katona-huszár, s az I. világháború dalaitól kezdve az egyes tájegységek – Palócföld, Csallóköz, Tiszavidék – dalain át egé-szen a virágénekekig terjed válogatásuk. A dalkör nagy sikerrel szerepel mind határon innen, mind határon túl.
A CANTUS JUVENTUS 80 tagú női kar, a Selye János Egyetem énekkara, a 2013/14-es tanévben alakult meg.
Megalapítója Mgr. Orsovics Yvette PhD. , tanszékvezető, a Tanárképző Kar Óvó- és Tanítóképző Tanszékének adjunktu-sa, karnagy. A kórus már megalakulása évében aranysávos minősítést ért el Galántán a Kodály Napokon, aktívan bekap-csolódik Komárom zenei életébe, annak mindenütt sikeres képviselője. Révkomárom „zenei műhelye” – a Zenetanoda – Művészeti Alapiskola megalapítása óta (1861) sok kiváló zenésszel és szakmai rendezvényeivel nagyban gazdagítja a vá-ros zenei életét. 1985-ben az ötletgazda, Dr. Bende István kezdeményezésére került sor az első Lehár Fesztiválra, melynek
programja később énekversennyel bővült. 2019 májusában már a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett énekverseny XI. évfolyama zajlott Révkomáromban; Komárom Város Önkormányzata, a Komárom és vidéke Célalap támogatásával,
s a Budapesti Operettszínház együttműködésével. 2012-ben megalakult a Komárom szülöttének emlékét őrizendő, szel-lemi
hagyatékát életben tartandó Lehár Ferenc Polgári Társulás a város lokálpatriótáinak és Mgr. Klemen Terézia jóvol-tából. A társulás jelentős szerepet tölt be a város zenei életében. Kodály Zoltán szerint: „Amiként Jókai Mór történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömöt az emberek milliói-nak.”
A város sikeres verséneklő együttese a Nagy László és Nagy Hollósi Zsuzsanna vezette 30 éves múltra visszatekintő Boros-tyán. 1995-től minden évben megszervezik a Borostyán fesztivált, mely az egyik legnagyobb múltú hazai zenei fesztivál, fellépői neves együttesek, zenészek. Koncertjeit színes zenei kínálat jellemezi, a népzenétől a világzenéig, a jazztől a pop-zenéig, a rocktól a komolyzenéig. Sok izgalmas zenei produkciót hallhat a közönség évről évre a háromnapos zenei ünne-pen Révkomáromban.
2010-ben öt remek komáromi zenész megalakította a Memória Társulatot. Ahogy vezetőjük, Zsákovics László zene-tanár, zeneszerző fogalmaz, a dallamos gitárzenét, nívós saját feldolgozásokat játszó együttes fülbemászó dallamokkal idézi meg a hatvanas évek gitármuzsikáját. Hangversenyeiknek mindig nagy közönségsikere van. 2020-ban megalakulá-sának 10. évfordulóját ünnepli a Memória Társulat. Lakatos Róbert brácsaművész a főszervezője a 2011 óta megrende-zésre kerülő háromnapos Kútfesztnek. Az egyre közkedveltebb szabadtéri fesztivál elsődleges célja a felvidéki szárma-zású, ám nemzetközi viszonylatban is elismert, továbbá magyarországi művészek komáromi szerepeltetése a város egyik nevezetességében, a nagyszerű akusztikájú Európa-udvarban.
Révkomárom zenei életének hírnevét sokan öregbítik, olyan neves énekesek is, mint Korpás Éva, népdalénekes, a hazai zenei élet egyik meghatározó előadóművésze, Écsi Gyöngyi, lelkész, népdalénekes, népdalgyűjtő, bábszínész, Rudolf Čerňanský pop énekes, DJ, ugyanúgy mint az új dzsesz generáció képviselői Hodek Dávid és Áron.
Sajnos a felsorolás nem lehet teljes, reméljük a lényeget sikerült összefoglalnunk.
A FÉB újonnan kialakított kép-, videó- és hanganyag tára tartalmazza a témához köthető összes kapott zenei hang és kép anyagot, ahol az érdeklődő bővebben találhat információt Komárom zenei életéről.