Vajda Ernő

* Holics, 1885. jan. 26. – † Budapest, 1964. ápr. 19. / író, újságíró, lapszerkesztő

1918 előtt a po.-i Nyugatmagyarországi Híradó munkatársa, majd segédszerkesztője volt. Akkor is, később is gyakran használta az Aida álnevet. Részt vett első kisebbségi irod. lapunk, a po.-i Tavasz létrehozásában, alapító szerkesztője és az I. évfo- lyamban egyedüli írója volt a Revünek. 1920- ban Mo.-ra távozott, ahol a külügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott. 1945-ben miniszteri osztályfőnök, 1946-tól hamaros nyugdíjazásáig pénzügyi igazgató volt. Elbeszélései, humoreszkjei és regényei nagyon népszerűek voltak Po.-ban. Mo.-on íróként elhallgatott, s csak 1948-ban jelent meg könyve.

Művek: Ez Pozsony, tárcák (többekkel), 1912; Pressburgtól Pozsonyig, cikkek (többekkel), 1913; Huszonöt vasárnap, elb., 1914; Konfetti, humoreszkek, 1917; Aida tréfái, 1917; A majomember és az embermajom, elb., 1917; Szalonkabátos koldusok, r., 1920; Hetvenöt év a királyi művészet szolgálatában. A Könyves Kálmán páholy története 1872–1947, Bp. 1948.

T. L.