* Ipolyszalka, 1917. szept. 2. / irodalom- és művelődéstörténész, kritikus

Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgárit Ipolyságon végezte, az érsekújvári reálgimnziumban érettségizett (1938), Bolyai-kollégistaként 1939-től a Pázmány Péter Tudomány- egyetemen jogot tanult, 1942-ben doktorált. 1942–1945 között katona és hadifogoly volt. 1947-től a kiskeszi állami gazdaság irodai alkalmazottja, majd intézője, 1951-től a komáromi magyar gimnázium tanára, igazgatója. 1951 és 1954 között a po.-i Pedagógiai Főiskola levelező hallgatójaként magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1954-től 1959-ig az ottani magyar tanszéken, 1959-től a Komenský Egyetemen tanított. 1961-ben az irodalomtudomány kandidátusa, 1968-ban bölcsészdoktor lett. 1962-től politikailag motivált leváltásáig (1975) a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanszékvezető docense volt. 1982-ben nyugdíjazták.

Az 50-es évek elejétől részese, alakítója-szervezője a (cseh)szlovákiai magyar kulturális és tudományos életnek. Alkotó jelenléte magyar szakos tanári generációk nevelésében, tankönyvek írásában, tudományos ismeretterjesztésben, irodalomszervező és -népszerűsítő tevékenységben, tudományos művek egész sorában manifesztálódott. Fontos szerepe volt az 1945 utáni jogfosztottság és lakosságcsere következtében összeszűkült irod. élet felerősítésében. A kezdeti nehéz helyzetben nevelő írá okra volt szükség, s ő volt a legaktívabb művelője és névadója is az ún. pedagógiai kritikának. Pályája első másfél évtizedében átfogó és rendszeres, az irod. élet minden mozzanatára odafigyelő kritikai tevékenységet folytatott, s a ped. kritikák mellett irodalomtörténeti érvényű bírálatokat és helyzetelemző tanulmányokat is írt. Irodalomtörténeti jelentőségűek antológiái, melyekben fiatal költők és prózaírók indulását segítette (Fiatal szlovákiai magyar költők; Szlovákiai magyar elbeszélők). A 60-as évek második felében fokozatosan felhagyott a kritika rendszeres művelésével. Figyelme a két vh. közti időszak kisebbségi magyar irodalmára irányult. Évekig tartó könyv- és levéltári kutatásra támaszkodva feltérképezte az első Csehszlovák Köztársaság (1918–1938) kisebbségi magyar társadalmának irodalmi-kulturális viszonyait, fejlődési feltételeit. Imponáló adatbőséggel, értékelő-elemző kommentár kíséretében bemutatta a kisebbségi önvédelem társadalmi-politikai formáit, az iskolarendszert, az irodalmi és tudományos élet körülményeit és létformáit, a művészetek, a sajtó helyzetét, a különféle társadalmi-ideológiai mozgalmakat. Ezzel a munkájával megteremtette az oly régóta hiányolt irodalomtörténeti szintézis egyik legdöntőbb feltételét. Nem véletlenül méltatta a korabeli kritika a Két kor mezsgyéjén c. művet a csszl. magyar tudományos gondolkodás csúcseredményeként. A monográfiában feltárt anyag az egyes témakörök irodalom- és műközpontúbb megközelítését tette szükségessé. Az utóbbi időben T. ilyen kutatásokat végez. Munkásságának folyamatosságát és irodalomtörténeti jelentőségét bizonyítják a műfajtörténeti fejlődésrajzok (A csehszlovákiai magyar valóságirodalom; Novellairodalmunk 1919 és 1938 között; A Sarló és a cseh- szlovákiai magyar szociográfia stb.), az egyes irod. jelenségek hátterét és jellegét megvilágító tanulmányok (Hőskor és dilettantizmus; A világtudat és a világhorizont kérdésének felvetése a két háború közti kisebbségi életünkben; A nemzeti hagyományok szerepe stb.), sajtótörténeti kismonográfiák (Két háború közti sajtónk alakulása és megoszlása; Humoros sajtónk 1938 előtt stb.), kapcsolat- és kritika-történeti összefoglalások (Kisebbségi irodalmunk kapcsolatai a két háború közti magyarországi irodalommal és sajtóval; Irodalomkritikánk 1918–1945 között stb.), kultúrtörténeti áttekintések (Magyarok élete és kultúrája a Szlovák Államban). Kutatásainak legfontosabb eredményei tanulmánykötetekben és antológiákban váltak hozzáférhetőkké. T. több alkalommal részesült tudományos munkásságának jelentőségét és társadalmi hasznosságát elismerő kitüntetésben: 1965-ben elnyerte a Csehszlovák Írószövetség Nemzetiségi Díját, Madách Imre-díjat (1968, 1978), Fábry Zoltán-díjat  (1988),  Bethlen Gábor-díjat (1989) kapott. További kitüntetései: A Magyar Filológiai Társaság Díja (1997), Magyar Örökség- díj (1998), Márai Sándor Alapívány-díj (2001), A Magyar Köztársaság Csillag-rendje (2002), Pribina-kereszt (2003).

Művek: Írások mérlegen, tan., 1958; Magyar irodalmi olvasókönyv, tankönyv, 1958; Fiatal szlovákiai magyar költők, antol. (vál. és bev.), 1958; A csehszlovákiai magyar irodalom, középiskolai tankönyv (társszerző), 1961; Szlovákiai magyar elbeszélők, antol. (vál. és bev.), 1961; A magyar irodalom története, egyetemi tankönyv (Rákos Péterrel), 1965, 1968; Írás és szolgálat, tan., 1965; Két kor mezsgyéjén. A magyar irodalom fejlődési feltételei Csehszlovákiában 1918 és 1938 között, monog., 1967, 1983; A magyar irodalom története 1772-ig, egyetemi tankönyv, 1968; Örökség, antol. (vál. és bev.), 1968; Darkó István: Romok és fények (vál. és bev.), 1969; Szemelvények a régi magyar irodalomból, egyetemi tankönyv, 1970; A kassai Batsányi-kör évkönyve (szerk.), 1970; Az éhség legendája, antol. (vál. és bev.), 1975; Portrék és fejlődésképek, tan., 1977; Fábry Zoltán: Ady igaza (szerk., vál. és bev.), 1977; Szlovenszkói vásár. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1918–1945, antol. (vál. és bev.), 1980; Hiányzó fejezetek, tan., 1982; Szép Angéla háza. Csehszlovákiai magyar kisregények 1918–1945, antol. (szerk.), 1984; Ének az éjben. Szlovákiai magyar írók 1939–1945 (vál. és bev.), 1986; Tanulmányok és emlékezések, tan., 1987; Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938, monog., 1992; Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára, tan., Dsz. 1995, 2002; Arcképek és emlékezések, 1997; Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások, 1997.

Irodalom: Dobos László: Irodalmunk mérlegen, ISZ 1958/2; Fábry Zoltán: Elbeszélőink antológiája, ÚSZ 1962. jún. 2.; Tolvaj Bertalan: Két kor mezsgyéjén, Hét 1967/47; Szalatnai Rezső: T. L. két könyvéről. = uő: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (vál., bev. Tóth László), 1994; Kiss Ferenc: Két könyv Pozsonyból, Valóság 1969/1; Duba Gyula: T. L. köszöntése, ISZ 1972/8; Varga Erzsébet: T. L. irodalomtörténeti tanulmányai, ISZ 1982/7; Koncsol László: Üdvözlet T. L.-nak, Hét 1982/36; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, 1982; Rákos Péter: Megjegyzések T. L. könyvéhez, ISZ 1968/3; Sándor László: Hiányzó fejezetek, Honismeret 1983/2; Sziklay László: T. L., Irodalomtörténet 1979/2; Fónod Zoltán: Őszinte igazságkereséssel… (a Két kor mezsgyéjén c. kötetről), ÚSZ 1967. dec. 1. = uő: Vallató idő, 1980; Lacza Tihamér: Tanulmányok és emlékezések ÚSZ 1988. aug. 19.; Rákos Péter: Szép kor mezsgyéjén. T. L. hetvenöt éves, Hét 1992/37; Dobossy László: Példázat a nemzetiségi önkormányzatról, Regio 1993/4; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1993, ISZ 1994/6; Szeberényi Zoltán: Turczel Lajos, Dsz. 2002

Sz. Z.