Tolvaj Bertalan

* Kistárkány, 1927. nov. 26. – † Királyhelmec, 1975. jan. 25. / publicista, kritikus, pedagógiai szakíró

Iskoláit Kistárkányban és Királyhelmecen kezdte. Sárospatakon (Mo.) tanítói, a po.-i Pedagógiai Főiskolán magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett. 1953-tól a királyhelmeci magyar gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Kiterjedt népművelői, kultúra- és irodalomszervezői munkát végzett. Életcélja volt szűkebb hazája, a Bodrogköz kulturális életének fellendítése, megszervezése. Aktív nevelői, tankönyvírói, népművelői és közéleti tevékenysége mellett kiterjedt irodalomnépszerűsítő, kritikai és irodalompublicisztikai munkát végzett. Szorgalmas propagálója volt a cseh és a szlovák irodalomnak a magyar olvasóközönség körében; szenvedélyesen munkálkodott a szlovák–magyar irodalmi kapcsolatok ápolásán, a fordításirodalom kutatásán. A magyar költészet két kiváló fordítójáról (Emil Boleslav Lukáè, Vojtech Kondrót) írt tanulmányai máig forrásértékűek. Figyelme egész Kelet-Közép-Európa magyar irodalmára kiterjedt, de csak azokról írt, akik a Duna-medence népeinek közeledését szorgalmazták. Nem véletlen, hogy tanulmányainak első kötetét Hidak üzenete címen kívánta megjelentetni. Csehből, szlovákból és oroszból fordított.

Művek: Az irodalom vonzásában, tan., 1977.

Irodalom: Dobay Béla: Az irodalom vonzásában, Napjaink 1977. okt. 11.; Fried István: Népművelő tudósok, It 1979/3; Géczi Lajos: Kései tisztelgés, ISZ 1977/10; Varga Erzsébet: Hídépítők dicsérete, Hét 1977/26; Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett. Emlékezés T. B.-ra, ISZ 1987/10.

Sz. Z.