Sziklay Ferenc

* Aranyida, 1883. okt. 11. – † Kassa, 1943. dec. 19. / író, lapszerkesztő, kultúraszervező

A gimnáziumot Kassán, a magyar–latin tanári szakot Kolozsvárott végezte. 1913-tól Kassán élt, az államfordulat után elbocsátották tanári állásából. 1922-től a csszl. magyar kisebbség kult. szervezkedésében döntő befolyásra törekvő ellenzéki pártok kultúrreferátusának vezetője volt, s nyilvántartó-irányító munkaköre kiterjedt a magyar egyházakra, elemi iskolákra, irod., kult. és társad. egyesületekre, népművelési intézményekre, könyvtárakra, folyóiratokra, képzőművészetre, hivatásos és műkedvelő színjátszásra. Az ő nevéhez fűződik egyebek között az SZMKE, a Színpártoló Egyesület és a Dalos Szövetség megszervezése, s ő biztosította a megfelelő kéziratokat a berlini Voggenreiter Verlag részére, mely a magyar kormány finanszírozásával 1922-től csszl. magyar könyveket adott ki. A kassai Kazinczy Társaságnak is vezetője volt, s 1925-ben Darkó Istvánnal megszervezte a Kazinczy Könyvbarátok Társaságát, 1928-ban pedig az önálló Kazinczy Kiadóvállalatot. Az írószervezkedési kísérleteknek egyik fő mozgatója, s „kisebbségi Kazinczyként” nagyarányú levelezést folytatott az írókkal. Tekintélyét növelte, hogy lapokat (Esti Újság, Képes Hét) szerkesztett, s ő állította össze az első irod. antológiát (Lírai antológia Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból, Berlin 1926). A bécsi döntés utáni években kormányfőtanácsossá nevezték ki.

1918 előtt néhány drámai kísérleten kívül irodalomtört. értekezéseket írt. Tehetséges, művelt író, de adottságai kiteljesedését nagyfokú kultúraszervező és közéleti lekötöttsége fékezte. Minden irod. műnemben aktív volt, s Èapek-darabot és operaszövegkönyvet (Smetana) is fordított. Versei többnyire alkalmiak, szép stílusban írt színművei pedig könyvdrámák. Öt-hat regénye közül a legjobbnak (A jöttment) két tematikai érdekessége van: cselekménye 1909 és 1911 között, Po.- ban játszódik, s hőse, dr. Kövy Ernő tanár a szerző alteregója. Sz. az adott években tényleg Po.-ban tanított, s a regényben néhány tanártársát és barátját is szerepelteti (Kahn Jenő = Orbán Gábor, Jánossy Zoltán = Jankó Zoltán; Nyugati Hírlap = Nyugat-magyarországi Híradó). Illés Endre két korábbi regényben látta A jöttment mintáját: Rákosi Viktor Elnémult harangokjában és Kaffka Margit Állomásokjában, de össze lehet vetni a regényt Harsányi Kálmán Kristálynézők c. művével is. Sz. ezekhez hasonlóan belülről s konzervatív reformerként bírálja a tespedő középosztályt. További regényei közül a Hangzatkában a cseh származású zeneszerző és hegedűvirtuóz, Csermák Antal hányatott életét dolgozza fel, a mohácsi csata idején játszódó A fekete ember hőse Cserni Jovan rablóvezér. A Hová? és A világ ura c. regényekben a tud. fantasztikumot hagyományos meseelemekkel próbálta elegyíteni, s a műfaji kísérlet felemás eredményt hozott.

Művek: Hangzatka, Berlin 1924; A fekete ember, uo. 1926; A világ ura, Kassa 1927; A jöttment, uo. 1932; Hová?, uo. 1934; Mikor az óra üt, r., uo. 1943; Kulturális szervezkedésünk története. = Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938, Bp. 1938.

Irodalom: Illés Endre: Szlovenszkói magyar könyvek, Ny 1933, 431; Vájlok Sándor: Hová?, ÚÉl 1934/10; Lelkes Tibor: Sz. F., az író, Új Magyar Museum 23–24; Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938, 1974; Turczel Lajos: Sz. F. = uő: Tanulmányok és emlékezések, 1987.

T. L.