Palotai Boris

* Nagyvárad, 1904. máj. 23. – † Budapest, 1983. szept. 12. / író, költő, lapszerkesztő

1916-tól 1939-ig Kassán élt, ott végezte iskoláit. Az úttörő csszl. magyar írók közé tartozott, a kassai irod. és kult. életben aktív szerepet vállalt; egyebek között szavalókórust szervezett, s kórusverseket is írt. 1931–1932-ben Az Én Lapom címmel gyermeklapot szerkesztett. Írásai a Kassai Naplóban, A Reggelben, A Napban, az Új Szóban és a Magyar Újságban jelentek meg. Először versekkel jelentkezett, de a prózában ért el nagyobb sikert. 1925-ben Az instruktor c. novellájával jutalmat nyert a Nyugat pályázatán, 1934 és 1939 között négy prózai kötete jelent meg, ezek közül a Péter címűt szlovákra is lefordították. 1939-ben Bp.-re költözött, ahol 1945 után sikeres pályát futott be.

Művek: (csak a Szlovákiában írottak): Tavaszi áradás, v., Kassa 1929; Valaminek a végén, v., Bp. 1929; Csillag és kenyér, v., Kassa 1936; Péter, ifj. r., Bp. 1934; Julika, ifj. r., uo. 1937; Isten ölében, elb., Tornalja 1936; Julika és az ötödik osztály, ifj. r., Bp. 1934.

Irodalom: Komlós Aladár: Tavaszi áradás, Ny 1926, 1106; Krammer Jenő: Szlovenszkói írók ifj. regényei, MF 1934, 251; Szalatnai Rezső: Csillag és kenyér, MÍ 1936/8; Kató Pál: Isten ölében, Tátra 1937/7.

T. L.